Gyakornokok

Internship

2013

Ismeritek azt az idegesítő embert, aki odapofátlankodik hozzád,  előad egy borzasztóan kínos viccet, majd amikor nem nevetsz, elmondja még egyszer, ezúttal más hangsúllyal, aztán harmadszor is, de ekkor már oldalba is bök... Na valami ilyen film lett a Gyakornokok.

Google generáció
Nick és Billy (Owen "Orrnyereg" Willson és Vince Vaughn) értékesítőként dolgozik egy vállalkozónál. Amikor kiderül, hogy a cég csődbe ment, a két kirúgott dumagép, elhatározza, hogy ők bizony nem savanyodnak bele az álláskeresésbe, és nem kezdik meg újra alulról a felkapaszkodás, hanem mernek egy nagyot álmodni, és elmennek inkább a Google gyakornok programjába, ahol egy csapatba kerülve néhány hét gyakornoki versenyszám után esélyük van állandó munkát kapni. A gond csak az, hogy műszakilag analfabéták, no meg, hogy másik 20 csapat is versenyez.  A konfliktus tehát adott. Vagyis adott lenne, ha kihasználták volna a karakterekben és a történetben nyilvánvalóan helyet követelő potenciált.  Jó és értelmes dologról beszél a film: A 40-es korosztály lemaradása a jelen rohanó generációjához képest. A kitartás, motiváció elnyűhetetlen tanulságok. Kifejezetten jó pillanata volt a filmnek, az, amikor feljön a fiatalok munkanélküliségi kérdése és az egyik srác kimondja " Az amerikai álom, nekünk tényleg csak az marad,  noha jó egyetemeken végezünk, nincs esély elhelyezkedni. Nem ez lenne a normális, de most ez van". Igen őszinte pillanata a filmnek. Sajnálatos, hogy kevés ilyet fognak meg az alkotók. Többségében az erőltetett viccek dominálnak. Van egy jelenete a filmnek, amikor a Vaugn játszotta Billy körülbelül 10x mondja a "világhálót" "villámhálónak",  (mert ugye hülye az informatikához) és egy geek mindig kijavítja. Na ezek miatt a poénok miatt ciki és fárasztó film a Gyakornokok. A modern hangulat, és a Google intézménye fantasztikus hangulatot kölcsönöz. A versenyszámok ötletesek és egyáltalán nem sablonosak. És még egy hatalmas plusz: Nincsenek benne hányós, fingós poénok. Egyáltalán nem alpári a film. Szomorú, hogy ez 2013-ban vígjáték esetén már pozitívumként elkönyvelendő dolog, de most ez van. Ami viszont pocsék lett az sajnos az, hogy a karaktereknek nincsenek mélységei. Tipikusan halivúdiasan megírt, egy szólamú figurák. Van aki végig köcsök, van aki beszari, nyomorék, nagypofájú, sértődős és még a kötelező szerelmi szálak, lentről a csúcsra törős szál is megvan. Különböző rasszokból összeválogatva, hogy könnyen azonosulhass (japán, néger, fehér, stb). Nem tudom már hanyadik közös filmje ez a Vaughn-Willson párosnak, de a kémia még mindig remekül működik köztük. Kár, hogy ezúttal kevés jópofa dumát kaptak a szövegkönyvbe, de becsületükre legyen mondva, hogy azt a pár igazán ütős, és idézhető dumát (és a gyengébbeket is) remekül adják elő.  Kár volna tagadni, hogy a film egy két órás "jófejségtől és hittől duzzadó" Google propaganda film. Mondjuk sokat köszönhet a légkörnek a film, amit a keresős cég teremtett, de picit szemtelen a dolog.  Ha már a két óra: Egy cseppet hosszú vígjátéknak és le is ül olykor, ahhoz nem olyan erős a sztori, hogy végig lekösse a figyelmet.

Összegzés:  Szerethető és tanító film, néhány igazán fontos és hiteles pillanattal. A történet nem Oscar díjas, az alakítások szintén nem, de az biztos, hogy a fiatalok jót mulatnak rajta, és az idősebbek is megtalálják a számításukat benne. Az Owen Willson - Vince Vaughn páros pedig ismét jól szerepelt. Vígjátékként tudom ajánlani abszolút!

Értékelés: 6,5/10