Amerikai szépség

American Beauty
1999

""A nevem Lester Burnham. Ez a környék, ahol lakom. Ez az utcám. Ez az életem. 42 éves vagyok. És alig egy éven belül meghalok. Ezt persze most még nem tudom. Bizonyos értelemben már most halott vagyok."

Szürkegér
Így indul minden idők egyik, ha nem is legjobb, de kétségtelenül leghatásosabb filmje. Lester Burnham (Kevin Spacey) átlagos, szürke, lúzer fickó. A felesége satuba szorítja a tökét, a lánya levegőnek nézi, a munkahelyéről épp kirúgni készülnek, emellett hányingere van attól, hogy ehhez az egészhez meg kell próbálnia jópofát vágni és a felesége munkája miatt, boldognak tettetni magát. Az élete akkor kezd el megváltozni, amikor lánya kosármeccsén, megpillantja a tini barátnőjét, Angellát (Mena Suvari). Azonnal vad fantáziálásba kezd a lányról és ezt csak tovább erősíti, egy kihallgatott beszélgetés, amiben Angela, közli a lányának, hogy lefeküdne vele, ha picit férfiasabb lenne. Innentől kezdve, elkezd gyúrni, a lánya pasijától füvet venni, szívni és úgy összességében rendbe tenni az életét.

Miről van itt szó?
A keresgélésről. Kétségtelen, hogy ebben a filmben semmi nem normális. Mindenkinek van valami baja, mindenkinek hiányzik valami, mindenkit bánt valami. Lester úgy unblokk nem elégedett az életével. A felesége Carolyn (Annette Bening) a munkájában sikertelen, a lányuk Jane depressziós és a tinik szokásos problémáját viseli teherként. Angela a környezetének nem tud megfelelni. Fitts (Jane udvarlója)  pedig kissé kattant és az apai szigor törte meg a lelkét. Mellesleg az ő családjának is van titka bőven. Ezen emberek életének helyes(ebb) mederbe tereléséről szól ez a film. Ahogy elkezdik keresni magukat, a belső konvekcióik eddig értékrendjüknek megfelelő harmónia felbomlik és innentől semmi nem lesz ugyanaz. A film tökéletesen példázza (részben a nevében is), hogy az amerikai álom mennyire valósítható meg, amikor néhány négyzetméteren ennyi megtört lelkű ember van. Megéri-e ennyire görcsösen kergetni? Nos erről majd a film megtekintését követően mindenki maga meggyőződik.

Amerikai rémálom
Lester élete derekán jön rá arra, hogy nem elégedett. Lázad a lelki sivárság ellen és küzd ellene a szervezete is. A film mégis azt szugerálja, az emberek nem képesek meglépni azt amit meg kellene. Csak a fiatalok, akik még értékelik a szépet, vagy megtestesítik éppen. Annyi mindenről szól ez a film, hogy 10 oldalt tele lehetne vele írni. Sam Mendes tökéletesen építi fel a filmet. Folyamatos karakter és páratlan jellemfejlődésen esnek át az amúgy tökéleteset alakító színészeink. Ehhez kiválóan illeszkedik a film képi világa és színei, illetve a zenéi. SPOILER! A végén mikor Lester ráébred, hogy valójába boldog az életében, a fotó nézése közben, egy rózsa van előtte. A rózsa a filmben végig a boldogságot szimbolizálta. Itt is itt van, a kamera direkt elidőz rajta, azt hihetnénk, hogy végre megtalálta önmagát, megtalálta az örömét, de tudjuk, hogy nem így lesz. Hiszen elmondta, és ekkor lövik le. Amikor végre elégedett az életével. SPOILER VÉGE! Az operatőri munka egyszerűen fenomenális, a zene (Thomas Newman) fantasztikus és a színészi játékokról is csak szuperlativuszokban lehet beszélni.

Összegzés: Egy igazi instant klasszikus, amit minden embernek kötelezően látnia kell életében legalább egyszer. Hibátlan mozgóképes alkotás, amely minden téren a legjobban teljesít. A hangulata, képi világa, színészi játéka, zenéje, de főleg a mondanivalója a felszín alatt és felszín feletti egyaránt üt!

Értékelés: 9,5/10