Kényszerleszállás

Flight
2012

Robert Zemeckis (Vissza a jövőbe, Forrest Gump, Számkivetett) 12 éve nem rendezett élőszereplős filmet (a Polár Expressz és a Karácsonyi ének volt még a munkája), azonban mit sem kopott meg tehetsége és tudása.

Ön dönt iszik vagy vezet
Whip Whitaker (Denzel Washington) tapasztalt repülőgép pilóta. Egyik baljóslatú felszállása után nem sokkal kényszerleszállást kell végrehajtania. A csodával határos módon majdnem az összes utasa életét megmenteni. Hősként ünneplik, azonban a balesettel kapcsolatban kérdések merülnek fel. Whip ugyanis súlyos alkohol és kábítószerproblémával küzd. Ez ki is derül a vérvizsgálat után. Innen indul meg egy könyörtelen és szorongással teli majd két óra karakterdráma. Természetesen egyértelmű, hogy nem emberi mulasztás történt, azonban ilyen helyzetekben ez kevés. Whip sorsáról a bíróság dönt. Az addig hátralevő időben annyit kell tennie, hogy tiszta marad és hősként ünnepelhetik. Előre leszögezem ez a film történetében nem nyújt semmi extrát. Nem egy kifejezett akció-thriller. A repülő lezuhanásán kívül (ami egyébként pazar látványvilágú) semmi látvány nincs benne. Ez egy vérbeli morális döntésektől túlfűtött karakter dráma. Denzel W. élete sokadik legjobb alakítását nyújtja és valószínűleg emberi méltóságát fokozatosan elvesztő és a függőségei közé egyre jobban begabalyodó hős megformálásáért x-edik Oscar díjáért kopogtathat be.A függőséget nem olyan módon láthatjuk, mint pl a Rekviem egy álomértban vagy hasonló filmekben. Nem csinál belőle transzcendens jelenséget. Akármi jön az életébe Whipnek, rögtön előhozza gyengeségét. Ezzel az elemmel sokszor találkozunk és a sokadik után is működik. Tudjuk, hogyha valaki közöl vele valami rosszat, azonnal a piás üveghez nyúl. Hátborzongatóan életszagú. Aztán eljutunk arra a pontra amikor már tényleg sajnáljuk ezt az embert. Mikor a családjához bemegy. Az a legmegindítóbb jelenet az egész filmben. Remek érzékkel tapintott rá Zemeckis mester, hogy mi az az idő mikor már annyira kell a feloldozás, mint egy jókora levegővétel. A mellékszereplőkre szeretnék kitérni. Ők azok, akik a filmbe becsempészik a humort. John Goodmant tudom itt kiemelni, aki egy az egyben áthozta karakterét a Big Lebowskiból. Jár érte a pacsi.Van pár gyengén kezelt szál azonban a filmben. Mindenki rájön melyikek, ha megnézni. A zene hibátlan. Alan Silvestri sem tud hibázni.

Összegzés: A kényszerleszállás nem tágítja ki a műfaj kereteit, azon belül viszont tökéletesen érzi magát. Nem vonultat fel sok újdonságot, azonban az alakítások kifogástalanok. Annak aki szereti a drámát és az emberi döntésről szóló filmeket ajánlom. Jól sikerült Robert Zemeckis visszatérése (az élőfilmesek sorába)

Értékelés: 7.5/10