Hold kritika és értelmezés

Moon
2009

Régen volt már, hogy kritika mellé csatoltam elemzést, értelmezést is. Ez jobbára azért van, mert a filmek nem igényelnek utómagyarázatot, vagy, hogy jobban mögé nézzen az ember, de most, a Hold pont egy ilyen film. (Az Eredet és a Bőr, amelyben élek, volt ilyen még itt a filmértéken). Igaz ezt a filmet már láttam a bemutató idején, ám akkor még közel sem váltott ki belőlem olyan "érzéseket", mint a minapi megtekintés után. Basszus, egy hatalmas kult film született!

Magányosan a Holdon
A történet egy Sam Bell (Sam Rockwell) nevű asztronautáról szól, akinek elsődleges feladata, hogy bizonyos erőforrást küldjön haza a Földre, ezzel is életben tartva a haldokló energiaellátmányt. A szerződése szerint három évet kell lehúzni ezen az űrállomáson és szabadon távozhat haza a családjához (akik szerint Samre ráfért ez a kis "pihenő"). A férfi legnagyobb ellensége a magány és az unalom. Gyakorlatilag a három év alatt egyetlen egy társa van: Gerty a smile-kkal kommunikáló, beszélő robot (Kevin Spacey a hangja). A haza útja előtti héten azonban az eddigi nyugalmas napja felfordul, mikor elkezd képzelődni, majd egy baleset után szembe találja magát önmagával. Na azért erre már lehet írni, hogy nem semmi a sztori. Igaz nem egy Nolan féle összetettségű történet és dramaturgia, de majd a későbbiekben ki fog derülni, hogy valójában nem sokkal marad el ez a fent említett zseni műveitől.

Programozott elmék
Nézzük csak sorba a kötelező dolgokat: Sam Rockwellen, mint egyedüli főszereplő színészi játékán nem lehet fogást találni. Valami eszméletlenül keményen tol le több szerepet, így azt mondhatom, hogy egy újabb mérföldkövet ért el a színészi pályáján. Ugyanis a legnagyobb félelem az egy színészre koncentráló filmek esetén az, hogy képes-e egyedül boldogulni. Elég csak belegondolni milyen nagy nevek csináltak már egy szereplős filmeket: Tom Hanks, Will Smith vagy nem rég James Franco. A film rendezése iszonyatosan kemény. Nem mondom, aki egy Transformers jellegű akcióra vagy Star Wars szintű scifire számít, az nagyot fog csalódni. Lassú és már-már vontatottan halad előre a film, de nem unalmas, annyi minden elvisz a filmben. A puritán belsők, a villogó gépek és a zene... A zene. A ZENE: Igen, le kell ennyiszer írnom, mert ez valami fenomenális. Clint Mansell szerezte (akit ismerhetünk többek közt a Rekviem egy álomért-ból. A főtétele a filmnek gyakorlatilag két napja nem kerül ki a lejátszólistámból és valószínűleg jó ideig még oszlopos tagja is marad. Utánozhatatlan és egyedi atmoszférát kölcsönöz a filmnek. És akkor egy újabb átkötés: Atmoszféra. Vicces szó egy Holdról szóló film esetében. Na de komolyra fordítva a szót. A külső helyszínek pompásan néznek ki, de leginkább ez a nagy totálokra értendő. A közeli képeken, amikor a gépeket mutatják, sajnos nagyon látszik, hogy maketteket használtak és nem is túl jól. Ez van. Ami még pozitívnak vehető, hogy bár a film kerüli a scifi kliséit, mégis rengeteget merít a nagy"öregek"ből. PL. a 2001 Űrodüsszeiából, a Dűnéből vagy a Solarisból. Ám ezeket alázattal teszi, nem lenyúlva elemeket, jelenetsorokat. A történet fordulatos, a végkifejlettől pedig eldobod az agyad. Nem is igen magyaráznám túl. Ezt a filmet minden gondolkodó embernek látnia kell, mert egy igazi klasszikus született, noha  sokan még nem tartják annak.

Összegzés: Kétségtelenül egy olyan film született, ami jóval előre átlépte a saját korát és majd csak később érezzük meg, hogy milyen fontos alkotás is ez. A történet csavaros, a zene felejthetetlen, a színészi játék pazar, nincs túlnyújtva a játékidő, bár a tempó lehetett volna még így is feszesebb. Ettől független nálam már is klasszikus a film. Ajánlom mindenkinek!

Értékelés: 9/10


Most pedig lássuk az értelmezést: SPOILER-ekkel megyünk innen tovább!

A film elég sok gondolati síkon mozog: Ki klón ki nem klón? Milyen az emberi tudat és ez betáplálható-e?  Ki a Sam Bell és ki egyáltalán a munkás? stb..

Táplálható tudat:
Gerty a kulcs a filmben a kérdések egyik feléhez: Amikor Sam kifakad és mondja, hogy az embereket nem programozzák, mert "mi vagyunk az emberek" akkor téved Sam.
Az egész emberi élet egy program. A születéstől a halálig. Bár látszólag mi magunk döntünk, de ezeket jobbára lehetőségek közül, keretek közé szorítva tesszük. Egy ideig még csak nem is vagyunk képesek az önálló döntésre (gyermekkor), szülők döntenek a sorsunk felett. A film ironikus jelenete az, hogy ezt a dumát Gertynek adja elő Sam, és valójában kettejük között csak Gerty az, aki szabad. Bár ő is programozott, de a saját programrendszerén belül ő azt tette amit akar, és ennek tudatában volt.

Ki a munkás?
Ez egy viszonylag egyértelmű kérdés és fricska. Sam gyakorlatilag a vágóhira terelt érzéketlen rabszolga. Dolgozik, bezárva, mikor pedig már nincs rá szükség "levágják". Vicces és paradox a helyzet szintén, utalva a fenti tudatos elemezésre, hogy míg Sam is egy "gép" és Gerty is, addig utóbbi ott lesz szabadon xy év múlva is, Sam pedig nem. Az, hogy ez a történet a Holdon játszódik csak a figyelem felkeltésére és a körítés miatt fontos. Ezer meg egy ilyen film forgatható a Földön is, hiszen a modern rabszolgaság, jelen van korunkban is.

A klónozás kérdése:
A cég etikai és morális kérdéseibe nem mennék bele. Azért döntöttek (feltehetően) a klónozás mellett, mert így pénz, energiát takarítanak meg. Letudta Sam a küldetését, hazamente előtt klónozták, majd sorozatosan újra felhasználták. A kislánya a filmben 15 éves. 3éves ciklusonként számolva, pont kijön, mivel 3 elégetett Sam , eredeti Sam és "2 hetes Sam"  3x5=15év. Így nagyjából ki jön a számítás. Az üzenetek, amiket a feleségének küldött, a valódiak voltak. A klónok csak ezeket láthatták, így a tudatuk is hasonlóvá vált az eredeti Samhez.

Előzetes: