Utazás a rejtélyes szigetre

Journey 2 the Mysterious Island
2012

2008-ban Brendan Fraserrel készült egy hasonló(?) Verne regényből 3D-s film, ami a "halvány" és "gyermeteg" minősítést kapta meg akkor. Ha az az volt, akkor jelen filmünk nem tudom milyen jelzőket fog bezsebelni, de sok jóra nem számíthat. (Tőlem biztosan nem)

Utazás kliséföldére
Nem mondhatnám, hogy az év legvárósabb filmje volt számomra, de az előzetes után, némi remény csillant fel, hogy egy jó kis kaland-fantasyt fogunk látni. Végül is láttunk valamit, ami fantasy is meg kalandozgatós is, de, hogy ez a film nem jó, az 100%. A történet egyszerű mint a faék: Sean egy tipikus amerikai kamasz, a szokásos problémákkal. Nevelőapa, akit utálni kell, anya, akit le kell szarni, meggyűlik a baja a rendőrséggel is, felesel, szobája ajtaján "ne zavarj!magánterület" tábla és a többi kötelező kamaszos baromkodás. A nagyapja (Michael Cain) elhagyta őt, ám egyik nap egy kódolt üzenetet kap tőle, amit gyorsan megfejt Hank nevelőapucival (Dwayne Johnson). A kód szerint egy eldugott szigeten van a habókos papi és a fiú segítségét kéri. A következő utáni pillanatban pedig már Palaun vannak, hogy elinduljanak a rejtélyes szigetre. Csatlakozik melléjük két helyi lakos: Gabato, a pilóta és szép lánya Kailani. Na ez az a pont, amiután végleg elveszett a film és elindult olyan irányba, amiből már a 8 éves oskolás gyerekek sem kérnek. Gabato karaktere annyira irritáló, ostoba, és modoros, hogy legszívesebben az ember kinyomná a filmet azonnal. Mindenből viccet (vagy afélét) próbál csinálni, amik tompán puffannak a földön és nem nevet rajta senki. Nem gondolom, hogy az én humorérzékellem van a baj, ezért engedjétek meg, hogy megosszak egy Gabato féle "poént": Van egy jelenet, mikor jönnek ki a dzsungelből és köveknek látszó tojásokon gyalogolnak. Mikor izomtibi Hank alatt beszakad az egyik, megszólal: "Ezek nem kövek, hanem tojások, vigyázzatok!" Erre a palaui humorbomba: "Úúú, süssük meg, nem is reggeliztem". Na ilyen jelleggű humorbonbonok elfogyasztására kell felkészülni a maradék bő egy órában. Bár csak ez volna a film egyetlen hibája. A színészekről mit lehet elmondani? The Rock Johnson még mindig nem színész. Vanessa Hudgens (aki Kailanit játssza) szép, de nem jó színész. Michael Cain az egyedüli aki élvezi a szerepét, bár ő az egyedüli színész a filmben.

 

Utazás CGI földére
Mivel fiktív tájon vagyunk, értelemszerűen kellett valami, amitől el tudunk vonatkozni jelen világunktól. Ezt az alkotók úgy oldották meg, hogy ami kicsi nagy lett, ami nagy az kicsi. Valamit kavartak a történetekkel is, belevonták Vernébe, Jonathan Switfet meg más írókat is, sőt még Atlantiszt is, de nem próbálkoztam meg ezeknek a kibogozásával. Vannak nekünk óriás méheink, apró elefántjaink, több emelet magas gekkóink és még had ne folytassam. Mindegyik vércikin néz ki, csak úgy mint a tereptárgyak. Egyedül a nagytotálban fényképezett helyszínek néznek ki jól. Apropó fényképezés. Az akció részeknél az operatőri munka csapnivaló. Kapkodós, és láthatóan nem igazán tudták az alkotók mit mutassanak meg, és sajnos ez a nagyon alázós, cool lassítások meg svenk közbeni variózások csöpögnek az izzadságtól. A főszereplőinknek a jellem fejlődése gyakorlatilag nincs, mégis azt várják el tőlünk, hogy értsük a nagyapa öt jelenet alatt, hogyan szerete meg unokája nevelőapját. (Merthogy, ők is folyton köpködik egymást a film alatt). A kalandfilmek rákfenéje az, ha üresjárat van és a néző elkezd gondolkodni a film hitelességén és elkezdi boncolgatni a történet hiányosságait. Itt van mit, de azt hiszem így is elvettem már mindenki kedvét attól, hogy megnézze ezt a filmet.

Összegzés: Nem tudok különösen jó részt kiemelni a filmből. Ami jó már láttuk számtalanszor, így fáradtan ásítunk, a rossz részek pedig tényleg annyira azok, amennyire csak lehet. Nem javaslom a megnézését senkinek.

Értékelés:3/10