Csontok és skalpok

Bone Tomahawk

2015

Amikor egy ismeretlen rendező, szemre sem nagy költségvetésű filmjében jó nevű sztárok vállalnak szerepet bagóért (nem ritkán szinte ingyen)  az általában azt jelenti, hogy olyan bivalyerős a forgatókönyv vagy stílusos a film, hogy nem tudtak nemet mondani rá. Így történhetett ez S.Craig Zahler filmjével is.

Keresztutakon

Derék író-rendezőnk nem piskóta pályát járt be a rendezés előtt, hisz volt ő már pl. zenész is, végül mégis összejött pár misi álmai projektjére, úgyhogy akkor úgy döntött, forgat egyet. A Csontok és skalpok nem is okozott csalódást. Nem vénnek való vidék hangulatába oltott western-horror kannibálokkal és marcona pisztolyhősökkel. Azt hiszem már egy ilyen felütéstől összefut sokaknak a nyál a szájában. Ezt a két műfajt úgy összefűzni, hogy a végeredmény bravúros legyen és ne egy elbaltázott hátra szaltó szintén nem kis dolog. Zahler bizonyára azért edződött is a Coen és a Tarantino filmeken, hiszen csak azoknak nem ugranak be a tesók vagy a visszafordíthatatlan szófosásban szenvedő kult rendező életműve, aki még sosem találkozott a filmjeikkel.

Ha egy szóval kellene körülírni a Csontok és skalpokat, azt mondanám: "Stílusos". A történt kezdetben egy poros kisvárosban indul, amikor is feltűnik egy rossz arcú, gyanúsan viselkedő alak. A város sherrifje (Kurt Russell) hamar kiborítja az faszit, és letartóztatja. A férfi megsebesül ezért a város doktornője (Lili Simmons) éjszakára ottmarad ápolni őt. Reggelre azonban mindkettejüknek nyomavész, sőt még a sherrif helyettesnek is lába kél. A doktornő bicebóca férje (Patrick Wllson), egy helyi pisztolyhős, Brooder (Matthew Fox) illetve a sherrif és öreg társa (Richard Jenkins) útnak indul, hogy megtalálja az eltűnteket. Az azonban elég hamar kiderül, hogy a tettes minden bizonnyal a terület kannibál indián "szektája" lehet, így jobb ha nem lankad az úton az éberségük.

Mint írtam a táptalajt Tarantino stílusa szolgáltatja. A történet nem túl szövevényes, komótosan építkezik, rengeteget dumálnak főhőseink. Azt nem mondanám, hogy olyan szuper dialógusokat adott a szájukba Zahler mint a jó Quentin vagy Coenék, de panaszra nincs okunk. Sok jó cinikus, nagyot mondó, elmélkedő mondat között van rengeteg értékes, hasznos, fineszes mondanivaló. Az már az ő alkotói nagyságát igazolja, hogy a 130 percből nettó 100-ban alig van más mint lovaglás, némi erősködés és dumálás, mégsem ül le a film igazán. Ha nagyon kakaskodni akarnék, akkor azt mondhatnám, hogy lehetne azért mit kivágni a filmből, de én egy percre sem untam el magam.

Ez pedig azért is van, mert egyszerűen ez a szikár táj, férfias, marcona világ, és a remek karakterek (akiket tényleg remek színészek keltelenek életre) odaszögezik a szemünket a képernyőre. Talán bele lehetne kötni, hogy ritmusában kicsit ingadozó az alkotás, mert a felvezetés túl hosszú, a lezárás túl gyors és kapkodós. Jár a pacsi a készítőknek azért is mert, horror lévén azért mertek bevállalós jeleneteket készíteni. "AZ" a nagyjelenet például tuti előfog jönni még párszor a filmtörténelemben. Nem mondanám túl gusztustalannak, mert hál istennek inkább az atmoszférateremtés volt a fő, és a feszültség, rettegés, mintsem a belezés és hentelés. Ugyanakkor azért nem feledkeztek meg arról sem, hogy ez bizony kőkeményen horror is. Nem csak western.

Összegzés: Én bátor szívvel tudom ajánlani a Csontok és skalpokat, mert egyrészt remekül megírt, és megrendezett film, elég kevés támadási felülettel. Másrészt sosem látott csodás műfaji kavalkád, remek színészek tolmácsolásában. Ha kérhetem a stúdióktól ne adjunk sokkal több pénzt Zahler következő projektjére se. Ez a kis pénzből, minél több kreativitás nagyon jó eredményekre képes. Egyik bizonyíték erre ez a film. Bravó.