Liza, a rókatündér

2015

Előre is bocsi a clickbitch címért, de így többen kattintanak, márpedig ez a film megérdemli. Nem is tudom pontosan hány éve, vagy melyik évben jöttek az első hírek a Lizáról, talán 2012 vége, 2013 eleje lehetett, amikor bejelentették, hogy egy szürreális elemekkel bőven operáló meseszerű vígjátékot kapunk. Valljuk be őszintén: Idehaza kevés értékes, eredeti ötlet kerül bemutatásra. Jobbára buta amcsi romkomokat másolunk, vagy a saját nyomorúságunkon kesergünk köldöknézegető módra. Igazából nem bánom, hogy tavaly már előttem a "végre egy világszínvonalú magyar film" mondatot a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan kapcsán, mert abszolút remekműnek tartom, de ha nem lenne, tuti, hogy a Lizánál lőném el.

Móni, te tündér

Azért ha lassan is, de csak kezdjük összeszedni magunkat. A tavalyi Fehér Isten, VAN és az Utóélet ( köveket ide, de szerintem a Hajnal Timis film is működött), után most a Liza is feliratkozik a bizalomkeltő hazai filmek listájára. A Lizában az a legjobb, ami kb. a VAN-ban: Minden annyira gördülékenyen, természetesen működik, amit nagyon nem szoktunk meg a magyar filmektől. Ráadásul a Liza több szinten is működő film. Lássuk mire fel ez a nagy dicséret cunami.

Liza (Balsai Mónika) sok sok éve, a volt japán nagykövet feleségét ápolja. Az egész életét az ápolásnak szentelte. A szerelmet, külvilágot szinte hírből sem ismeri. Egyetlen beszélgetőpartnere a giccses és teljesen kattant Tomy Tani japán beat énekes szelleme, aki ráadásul olykor komolyan belerondít a történet menetébe. Aztán, amikor a kedves volt feleség elhalálozik, Liza végre kiszabadul az ápolói béklyóból és elkezdi felfedezni a külvilágot. Ruhákat varr, eljár ebédelni, randizgatni. A csavar a sztoriban, hogy minden férfi, aki beleszeret, valami fura módon elhalálozik. Liza egy ócska japán füzetben rálel egy korabeli átokra, miszerint komoly eséllyel egy rókatündér, aki mellett csak az igazi szerelme marad életben.

Már ebből is kidívik, hogy ennyi fura esemény és - jó értelemben vett - marhaság, magyar filmben még nem volt. Azt írtam a film több szinten is működik. Van egy sima romantikus filmként funkcionáló szál, igaz szerelemmel, félreértésekkel, megpróbáltatásokkal stb. Létezik egy vígjátéki szint is, ami baromira jó, főleg a sok szürreális betéttel. Akad egy alternatív történelmi része is, ahol máshogy alakult a múltunk és nem keserű a 60-70-es éveket kapjuk. Mekkburgerbe járunk, Cosmot olvasunk és még a fővárosunk is Csudapest néven funkcionál. Pluszban van egy erős spirituális része is, ami csak annyira van kibontva, hogy emészthető legyen és ne hasson már "ez már tényleg túlzás" -ként.

Sorra vehetném, az egyes szinteket, de felesleges. Egyszerűen ebben a filmben minden tökéletesen működik. A humora éles, és működőképes. Kicsit börleszk, kicsit fekete és fanyar, de ül. A romantika természetes és hiteles. A képi világ fantasztikus. Innen is küldök egy virtuális pacsit a berendezőknek, díszlettervezőknek és persze az operatőrnek is.

A színészek meg...Eddig sokszor köszörültem a nyelvem azon, hogy idehaza mindenki baromira színpadias (mivel többségük színházból ugrik át egy-egy filmszerepre). Itt viszont gondolom aktoraink érezték, hogy valami nagynak, nem komolyan vehetőnek, mégis minőséginek a részesei, mert nem tudok senkire rosszat mondani. Akiket kiemelnék az Bede Fazekas Szabolcs, aki olyan, mintha Leslie Nielsen hazai megfelelője lenne, kevesebb faviccel. Szabó Győző és Reviczky Gábor nekem mindig inkább szinkronszínészként, semmint színészként voltak kedvelhetőek, de itt még ők is jók voltak (igaz nagyjából 2-2 perc jut nekik). A legjobb azonban egyértelműen a Tomy Tani-t alakító David Sakura és Liza, azaz Balsai Móni. Utóbbi egyszerűen az év felfedezettje eddig. Ha nem szólal meg, akkor is elég csak látni az arcát és mindent le tudsz olvasni róla. Nem játssza túl a szerepét, nem lesz teátrális, nagyon mértéktartó és szerethető alakítás, csak úgy, mint a karaktere. Tomy meg tenyérbe mászóan imádnivaló. Amikor feltűnt és egyre jobban durvult el a jelenléte a butuska beat dalaival, szinte az egész mozi röhögött. Itt meg kell dicsérni Tövisházi Ambrus zeneszerzőt, hogy ennyi fasza, emlékezetes és buta dalt megírt, feljátszott és elénekelt.

Ujj Mészáros Károly rendező, majdnem elkerülte az összes elsőfilmes rendezői hibát. Egyedül a CGI-jal vagyok nagy gondban. Túl sok (és nagyon fura ezt leírni). Mert bizonyos szinten érthető, de egyébként nagyon sokszor indokolatlan és öncélú. Valamint nem vagyunk mi még azon a szinten, hogy ennyire villogni kelljen vele. Olykor gagyi na' kimondom. Valamint az eleje a filmnek eléggé döcögősen indul és ott még nem találja meg a ritmusát.

Összegzés: Megérte ez a 2-3 év fejlesztés, mert nagyon meglátszik a filmen, hogy sokáig érlelt, minőségi szerelemprojekt. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Játékos, vicces, élvezetes, de olykor elgondolkodtató szürreális mese egy rakás tehetséges embertől. Jó ezt megint leírni, de szép munka!

Értékelés: 8,5/10