Farkasokkal táncoló
Dances with Wolves
1990
https://www.facebook.com/filmertek
Klasszikus rovatunkba a hónapban több jelentkező is "beköszönt", azonban úgy döntöttem egy olyan filmet választok, aminek a műfajáról szemtelenül kevés szó esett itt a filmértéken. Jöjjön hát a Farkasokkal táncoló, annak is a rendezői változata.
Fehér bölény
John Dunbar háborús veterán hadnagyot 1863-ban egy isten háta mögötti, kis porfészekbe vezénylik a polgárháború idején, hogy az ott állomásozó csapatot irányítsa, de mire odaér, a csapat tovább állt. Dunbart ez különösebben nem hatja meg, Ő amúgy is magányra vágyott. Egyedüllétre a gondolataival. Így hát "megvárom a sereg visszatértét" címszó alatt, marad állomáshelyén. A film erre a berendezkedésre, gondolatok elmélyedésére szentel vagy egy óra hosszát. De hát van miből, lévén 4 db órás a film. A cselekmény ott kezd el érdekes lenni, mikor felfedezi, hogy a közvetlen szomszédságában egy sziú indián törzs táborozik. Megpróbál velük jó viszonyt kiépíteni. Ahogy halad előre a történet rájön, hogy az ő harcedzett lelke, inkább az indián hagyományok és életvitelük felé konvergál. Természetesen rátalál a szerelem is "Álló ököl" személyében. Aki egy fehér angol nő, de gyerekkora óta a sziúk vendégszeretetét élvezi. A probléma az ellenséges indián törzs és a portyázó amerikai katonák képében jelentkezik, így Johnnak helyt kell állnia, emberként, férfiként és új barátai megmentőjeként egyaránt.
Mivel is állunk szembe?
Egy harcos férfi megbékélésével. Egy ember saját útjának, lelki békéjének megtalálásával. Egy idegen népcsoport kultúrájának megismerésével. Mindezt a lehető legepikusabb módon. Műfaját tekintve a westernhez áll legközelebb, de egyáltalán nem egy klasszikus spagettiwestern. Inkább western-dráma, epikus, romantikus kaland akció-film. Noha az akció alatt itt ne a mai akciófilmeket tessenek érteni. Itt egy egy lovas párbaj, bölényhajtás már igazi akciónak minősül. Annál is inkább, mivel a film kimérten, lassan csordogál medrében. Annak aki nem szereti, azt, hogy egy karakter kibontására rászánnak 2-2,5órát, hogy szemtanúja lesz, hogyan közeledik egymáshoz és lesz szerelmes egy férfi meg egy nő, annak a film unalmas és terjengős lesz. Pedig egyáltalán nem az. Costner (rendező, főszereplő), annyi időt hagy arra, hogy megismerjük a karaktereket (ide beleértve az indiánokat is) és a helyet, amennyit csak jónak vélt. Emiatt talán valóban hosszúnak tűnik, de aki szeret elmerülni szereplők lelkivilágában, főleg úgy, hogy sokszor teszi ezt dialógusok nélkül, hosszú percekig csak a környezet zaját hallatva, annak mennyország a film. Nem lehet elmenni szó nélkül, olyan figyelmességek mellett, amikre más filmek magasról szarnak (már elnézést). Costnerék még arra az apró dologra is figyelnek, hogy bemutassák, hogy az X ott töltött idő alatt, miért nem nő pl. a szakálla stb. (noha magától értetődő, de senki ne mondja, hogy pl. a LOST nézése közbe egyszer nem tette fel a kérdést, hogy miért nem nő a szakálluk stb..). A külcsín maga a tökély. Minden képkocka igazi izgalmat rejt. Fantasztikusan megkomponált képek, jelenetek, akció szcénák. Rengetek nagytotál a bámulatba ejtő tájról, John Barry tökéletes kísérőzenéje mellett egyszerűen lehengerlő. Igazi 90-es évekbeli, technicolor, szagos-színes, szélesvásznú mestermű. Szépségérzet tehát megvan. Azonban sajnos a végére, én a magam részéről egy sokkal nagyszabásúbb megmérettetésre számítottam, ehelyett kissé összecsapottnak tűnt. De igazából nincs logikai bukta benne vagy hiba, csak az előtte levő bő 3,5 órában elkényeztetett minket Costner mindenféle széppel, a végére pedig érezhetően visszavett.
Összegzés: Embertelen munka és gondosság jellemzi ezt a monumentális alkotást. Fantasztikus jellemábrázolással, mondanivalóval, képekkel és zenével. A színészi alakítás remek, a történet okosan építkezik. Mindenkinek ajánlom, hiszen annyi műfajt vegyít a film, hogy nincs ember, aki ne találná meg a számítását ebben a színes, szélesvásznú, hamisíthatatlan 90-es évekbeli epikus kalandban. Az amerikai filmgyártás egyik legfontosabb művét tette le az asztalra Costner.
Értékelés: 9/10