Flora és fia

Flora and Son

2023

Az év végi tülekedés egyik hátránya, hogy az ember nem tud mindent időben megtekinteni, mert jellemzően akkor durrannak be az újdonságok Oscarra fazonírozva illetve az elmaradás pótlás is jelentős. Azért kezdek ezzel a  - részben  - szabadkozással, mert a Flora és fia minden bizonnyal egy top ötös alkotás lett volna a listámon, ha látom időben. Ennek ellenére, egészen biztosan fel fog kerülni az idei listára.

John Carney szerintem az egyik legalulértékeltebb író-rendező jelenleg. Hiszen eddig akármihez nyúlt az elmúlt 15-20 évben az többnyire szuper filmeket eredményezett. Az Egyszer, a Szerelemre hangszerelve és a Sing Street kiemelkedő filmek. Közös metszéspontjuk, hogy a zenét igen aktívan használja a műveiben Carney. Nem musicalek. Egyszerűen Ő egy olyan alkotó, aki szentül hisz abban, hogy zene nélkül szar az élet. A zene mindenen segít. A zene mindent kicsit jobbá tesz. Akár a világot is. Milyen igaza van.

Ezek után meglepő lenne, ha a Flora és fia nem eme központi elem körül forogna. Flora egy egyedülálló fiatal anyuka Dublinban. Még szinte ő maga is gyerek, miközben a fia már a kamaszkorba lép. Nehez boldogul az életben. A fia, Max (Orén Kinlan) a gátlásosságát egyre rosszabb lopási kényszerekkel próbálja leplezni. Kezd meleg lenni a talaj a lábuk alatt és nem csak a lopások miatt, hanem mert Flora anyagilag is nehezen boldogul. Volt párja a – szintén fiatal – zenész Ian (Jack Reynor) nem segít eleget és a verbális csörték is elég sűrűk a gyerekkel való időtöltés okán. Aztán Flora talál egy gitárt és mivel Max elküldi nagyjából az anyjába, a lány maga kezd el online tanulni. Segítségére van a New Yorkban élő volt zenész, mára már online tanár Jeff (Joseph Gordon -Levitt), akivel hamar egymásra hangolódnak, csak hát ott a távolság…mégis ahogy halad előre Flora a tanulással és a zeneszerzéssel, mintha kezdene egyenesbe jönni az élete.

Döbbenetes mennyire átjön Carney zene iránti szeretete. De nem csak ebben kiemelkedő a rendező, hanem mert nem felejtett el olyan típusú (mára már ritkaságszámba menő) filmet készíteni, aminek az alaphelyzete ugyan szomorú (kilátástalan anyagi helyzet, egyedülálló szülőség, kamaszkori szorongás, áthidalhatatlan távolságok szerelemben), mégis egy feelgood film. Olyan jó néha azt látni, hogy csak megtörténik a csoda a vásznon (vagy jelenesetben az AppleTv +-on). Filmje realista, életszerű és nagyon hiteles. Nem érzed mesterkéltnek, sem hamisnak. Az egyetlen ami bele lehet kötni (de ki az a hülye aki ebbe beleköt rajtam kívül?), hogy túl jók a zenék. Ahogy Carney többi filmje esetében is. Kicsit nehezen hiszem, hogy közel Grammy esélyes dalokat írnak amatőrök. De üsse kavics.

Ahogy a rendező többi filmjében a varázslat nem a "miért?-en" van, hanem a hogyan?-on. Megint egészen kiszámítható, hogy mire fut ki a film (bár azért így is lesz akiket meglep szerintem), és még talán panelesnek is mondanám. Mégis az, ahogyan jönnek a jelenetek és haladunk a végkifejlet felé szenzációs. Nem lenne ennyire jó ez a film, ha Eve Hewson (Flora) nem találná meg közel tökéletesen a karakterét. A maga is még fiatalnak számító lány fantasztikus, ahogy forgatja a szemét, ahogy beszól a nála 15 évvel fiatalabb kívánatos csitriknek, vagy froclizza a volt párja új nőjét, hogy biztos nem sz*pja le úgy, mint ő. Majd azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán lesz*pja-e a nője. De akad sűrűn olyan vicces jelenete, amitől akár le is dőlhetünk az ágyról. Gordon-Levittnek ezúttal a búskomor, csendes szerelmes karakter jutott, semmi kivetnivaló nincs  játékában. Míg a Maxet  játszó Kinlan is nagyon ígéretes karrier előtt állhat.

Összegzés: Higgyétek el, ezt a filmet mindenkinek látnia kell, aki szeretne egy picit romantikus keserédes vígjátokot látni. Vannak hibái, persze. Talán a zenék egy picit kevésbé slágeresek, talán itt-ott megbillen a fókusz, hogy családi dráma akar -e lenni vagy inkább zenés szerelmi történet. De annyira sose, hogy zavaró legyen. Remek színészek, csodás dialógusokkal felvértezve. Szép és életigenlő történet 90 percben(!). És legalább kétszer megtörténik a csoda ebben a filmben is. Carney remek rendező és igaza is van: A zene mindenre gyógyír!