Babylon
2022
Nagyon furcsa egy helyzetben van Damien Chazelle új filmje. A Babylont tök egyértelműen Oscarra pozicionálták. Decemberben megfuttatták a mozikba, hogy nevezhető legyen. Egy körülrajongott, fiatal zseni új filmje, ami több, mint három órában mesél az egykori Hollywoodról, a némafilmeket felváltó hangosfilmekről, a technikai előretörésről és a féktelen, szabályozatlan partikról. Epikus mű, amely egy Volt egyszer egy …Hollywood beoltva egy kis Wall Street farkasával. Csak, hogy egyértelmű, hogy ez az egész elöregedő filmipari szavazóbázis (mert akárhogy is újítják meg, bizony még mindig elég magas a szavazói átlagéletkor) nehezen viseli a kritikát, a megfeddést. Emiatt hihetetlen módon a filmet bevágták három technikai jelölésbe azt viszontlángos. Annyi baj legyen. Rengeteg film futott be szép karrierutat s maradt emlékezetes, vált kultklasszikussá Oscar nélkül is. Így lesz ez a Babylonnal is.
Mert azt kár lenne szépíteni, hogy Chazelle az 5 évvel ezelőtti First Man után ismét top formában van. Mindenki tudja, hogy milyen pedáns író-rendező. Nem nagyon szereti a hamiskás, billegő történeteket, ezért elmondása szerint évtizedes kutatómunka után mert csak belevágni a Babylon megírásába. Nem vagyok szakértője a témának, így nem tisztem megítélni mennyire állnak valóságban köszönőviszonyban a látottak, de aki igen, azok szerint kiváló munkát végzett. A történet kezdeték a húszas évek filmgyártásába csatlakozunk be. Az ünnepelt sztár Jack Conrad (Brad Pitt) épp egy őrületes bulin vesz részt, ahol másik két, ambiciózus fiatal tehetség is. Nellie LaRoy (Margot Robbie) és Manny Torres (Diego Calva). Míg előbbi színésznőként képzeli el a jövőt, utóbbi álma csak részt venni bármilyen pozícióban egy filmforgatáson. Az események sodrása el is hozza mindkettőjüknek az áttörést, míg az idő nem kedvez a lassan egyre nagyobb alkoholizmusba süllyedő, feleségeit kettesével cserélgető Conradnak. Mikor is új szelek fújnak Hollywoodban el kell dönteni: Alkalmazkodnak, vagy eltűnnek a horizontról.
De nem csak ennyiről szól a film, mivel majdnem három és egynegyed órás, így megmerítkezünk ebben a korszakban rendesen. Azt megértem, hogy valakinek esetleg sok, nem csak a hossza miatt, mert az elrepül, hanem inkább annak sok, akit nem érdekel, hogy készülnek/készültek a filmek. Akit nem mozgat meg, az, mekkora őrület egy naplementés jelenet leforgatása csókkal. Vagy egy új technológia milyen kihívásokat rejt. Az is igaz, hogy kicsit összefésületlenek a jelenetei a Babylonnak. Olyan hatást kelt néha, mintha lett volna Chazellenek 10 nagy jelenete, amit egymás után tett, és ki-be mászkálnak a főszereplőink. Na, de milyen jelenetek és milyen színészi munka? Te-jó-ég. Konkrétan ki merem mondani, hogy a Wall Street farkasa óta nem láttam ennyire bitang jól kitalált és megírt jeleneteket. Ennyire vicces, szomorkás, máskor félelmetes szekvenciákat. Nyilván ordít magáért az első nagy, vágatlan jelenet. Már a felvezetése is olyan bitang beteg, hogy csak na. Nem lövöm le a poént, de szartól a húgyon át, a kokain hegyekig, a nyilvános közösülés(ek)ig minden van. És akkor még a felszínt kapargatjuk. De a film nem felejt el szép lenni. Nem felejt el kritikus lenni. Nem felejt el vicces lenni. A zárás pedig tényleg párját ritkító.
…és a jeleneteken kívül is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: Már a facebookon írtam, hogy ez a Chazelle-Sandgren-Hurwitz-Cross négyes lehet olyan sikeres mint a Spielberg-Kaminski-Williams-Kahn négyes. Justin Hurwitz úgy a fülünkbe húzza a pumpáló jazz-t, hogy a fal adja a másikat. Tom Cross vágó képes volt, egy kólára mentost ivó módjára agyig vágni a ritmust, Linus Sandgren képeitől meg aki nem olvad el, annak hivatalosan sem a film a kedvenc műfaja. A hihetetlen díszletekről, a remek ruhákról, sminkekről nem beszélve. Aztán a szereplők közül is kéne legalább három Oscar jelölésről beszélni, mert Brad Pitt megint az összes kollégája helyett kitette a szívét a filmben. Margot Robbie csodálatos. Szinte már mindig az. Diego Calva meg pedig innentől mindenkinek meglesz, ha látja egy filmben.
Összegzés: Damien Chazelle egyértelműen visszatért a kicsit gyengécskébb First Man után. Félelmetes belegondolni, hogy ez a srác még csak 37 éves, már Oscar díjas és négyből van 3 mesterműve és egy korrekt filmje. A Babylon egyértelműen a legnagyobb vállalása, talán a legmegosztóbb is. De, aki veszett szórakozásra vágyik egy olyan korban, ami már nem csak, hogy eltűnt, de sosem lesz újra, annak biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Meg tudnék ezúttal indokolni talán egy kicsit alacsonyabb pontszámot is, de annyira szórakoztató volt a Babylon, hogy engedek a csábításnak.
