Amerikába jöttem

Coming To America

1988

Tudom, úgy tűnik mintha kicsit beragadt volna Eddie Murphy, lévén idén már a 3. filmjéről írok. Mentségemre szóljon, hogy most volt pár hete az Amerikába jöttem második része, úgyhogy illő volt leporolni és elővenni a 31 évvel ezelőtti klasszikust.

De mi a titka az Amerikába jöttemnek? Az, hogy időtálló módon és roppant viccesen meséli el, hogy baromira nem ér semmit az élet, ha valaki tele van lóvéval, legyen az egy egyszerű ember, vagy Zamunda kitalált országának uralkodója. Köszöntem, thedirector voltam.

Na, dehogy ennél több-e a tanulság, azt nem mondanám, viszont nézzünk azért a dolgok mélyére. Akeem herceg (Eddie Murphy) nagykorúságának napján elhatározza, hogy kicsit elég már abból a jólétből, amiben születése óta él. Szeretné saját magát öltöztetni, maga megmosdani, és uralkodó szülei minden nyomásának ellenére is megtalálni a maga szerelmét, nem azt, akit a Király ráerőltet. Eddig teljesen átlagos királyi-uralkodói történetet élünk, de a film itt bájos fordulatot vesz. Akeem és hű segédje, Semmi (Arsenio Hall) elutazhat (a Király engedelmével) egy rövid időre Amerikába, hogy kicsit belelazuljon a herceg az életbe. Queens-i McDowells étteremben állnak be inkognitóban takarítónak, ahol a kőkemény munka és a gazdagabb réteg sértegetése mellett a fiúra még a szerelem is rákacsint.

John Landis filmje ahogy írtam nem csak egy időtálló tanulság, egy mese arról, hogy bárhova születsz, legyen az jó lét vagy szegénység. Boldog mindig lehetsz, ha keményen ragaszkodsz hozzá. Persze önmagában ez nem egy nagy trúváj. Fontos attól lesz ez a film, hogy Eddie Murphy talán még utoljára nem volt egy akkora ordas ripacs és pojáca, amit utána/azóta sem tudott elengedni. Sőt! A Semmit játszó Arsenio Hall gyakorlatilag egyenértékű társa. Ha fergetegesen nem is vicces a film, kár lenne tagadni, hogy van egy rakás idézhető egysorosa, meg fetrengve röhögős jelenete, gondoljunk csak a fodrász szalonra, vagy McDowell bácsira, hogy az erkélyről várost köszöntő Akeem hangoskodást már ne is említsem. Ugyan sokszor leül egy picit a film, sőt kezd a végére vontatottá válni, mindig képes egy picit megújulni. Íróként is Murphy jegyzi a filmet, ami karrierje során nem sokszor adatott meg, és élt is vele.

Összegzés: Az Amerikába jöttem nem a világ legnagyobb filmje. Nem is a legviccesebb, de a szíve a helyén van annyi bizonyos. A tanulsága örök, a koldusruhába bújt szerény király története kitart másfél órán át, és amikor viccet puffogtat, akkor azért garantáltan bele tud fájdulni az oldalunk. Plusz egy tanács: nagyon szuper a magyar szinkron, úgyhogy aki ódzkodik a fordításoktól, az is nyugodtan csapja fel ezt a Murphy klasszikust!