Róma

Roma
2018

Alfonso Cuarón nem kapkodja el a filmjeit. 2013-ban, miután mennybe ment a Gravitációval, és egy laza 7 Oscar díjjal (köztük a legjobb rendezéssel) a zsebében fogta magát és félig meddig eltűnt a képből. Nem megugrani akarta, nem rálicitálnia régi sikerekre, hanem egy merőben más filmet tervezett. A Róma egy fekete-fehér, nagyon lassú, kimért, személyes projekt, a Netflixen, ami nem az olasz fővárosról szól. Na azt hiszem erre mondják, a szöges ellentét kifejezést, ha a Gravitációval vetem össze. De kár volna. Mint írtam, személyes ihletettségű mű, ami Cuarón családjának szolgálólányával történt meg, ha lehet hinni neki, akkor nagyjából teljesen pontosan. Cleo már régóta szolgálatában áll egy családnak. El kél a segítség, hiszen 4 gyermeket nem könnyű nevelni, főleg úgy, hogy a családfő az esetek többségében nem tartózkodik otthon. Amikor végül úgy alakul, hogy a család magára marad Cleora az eddiginél is nagyobb nyomás nehezedik, főleg mert az ő életében is óriási változás készül beállni.

Cuarón elmondása alapján igyekezett minél hitelesebb látképet adni a 70-es évek Mexikójáról. De ezt nem az arcunkba tolva oldotta meg, hanem inkább a milliővel és pár olyan képpel, amibe csak úgy belefutunk, legyen az egy vásári forgatag, egy tengerparti nagyjelenet vagy egy háborús tüntetés. Amit kérdés nélkül le lehet írni, az az, hogy gyönyörű a film. Nagyon szépen mesél a szolgasorsról, a kiszolgáltatottságról és arról az alázatról, amit valakinek akkor is be kell tartani, ha már a saját sorsa és élete elé kell helyezze a másikat a munkája miatt. De gyönyörű a film képi világa is. Általában zavar, ha fekete-fehér anyagot kell nézzek, de itt egyszerűen parádés volt. Lubezki mestertől tanult ezt azt a rendezőnk, mert a fényképezést is magára vállalta és remek, hosszú és érdekes kameratechnikájú képeket komponált, nem egyszer nagyon bonyolult és nehéz jelenetekhez.

Fura módon a film szépsége mellett zavart viszont, hogy igazából csak életképeket, mozaikokat adott. Nem éreztem azt, hogy ez egy fontos történet nekem vagy bárki másnak Cuarónon kívül. Igaz csak egy szeletébe tekinthettünk bele Cleo életébe, de így is az volt az érzésem, hogy érzéseket kapok, amikkel amúgy baromi jól játszik a rendező, de több leszek-e ettől a filmtől a megtekintése után? Márpedig egy ilyen típusú zsenitől azért ennyit elvárna az ember.

Összegzés: A Róma egy nagyon szép film, az év egyik legszebbje. Bődületesen szépek a képei, maró az  -amúgy amatőr-félprofi színészek – színészi játéka, sokszor forgatja a kést bennünk és a lassúcska 2 és majdnem fél órája alatt legalább 2-3 katartikus pillanatot és ugyanennyi nagyjelenetet adott nekünk Cuarón, akinek tényleg fontos volt ez a film, hiszen nem csak rendezte, de írta is a fényképezés mellett.