Krampusz

Krampus

2015

Egy horror filmet ütősre, ijesztőre és mondanivalóval ellátva megcsinálni piszok nehéz. Nem is sikerülhet mindenkinek. Egy vígjátékot nem ócska altesti poénokkal, tényleg viccesre és emlékezetesre elkészíteni piszok nehéz. Nem is sikerülhet mindenkinek. A kettőt összefőzni és úgy tálalni hihetetlen arányérzéket és precizitást kíván meg. Nem is sikerült Michael Doughertynek.

Vigyázz mit kívánsz!

De nagyon közel állt hozzá. Már a film stáblistája / intrója olyan elképesztően jó lett, hogy tuti ott lesz a legemlékezetesebb nyitányok között. Beengedik az áruházba a felajzott tömeget, akik azt sem tudják mit és miért és mennyit vegyenek, közben szól a The Most Wonderfull Time swing verziója. Ez az 5 perc csont nélkül a maró gúny és társadalomkritika 5 perce. Aztán egy Reszkessetek betörők és Karácsonyi vakáció szerű tízen fős családban találjuk magunkat. Papa, mama gyerekek csupa szív, szeretet…is lehetne, ha a redneck kuzin és slepje nem sértegetné agyon a házigazdákat. A kis Max érzékeny lelke nem is bírja el ezt a sok vitát és hajcihőt és amolyan „Kevinesen” felhangon elküldi a bús francba az egész Karácsonyt és a Mikulást, megsértve ezzel annak szellemét. Helyette nem a kedves, arcpíros kövér fazon jön, hanem a sötét, láncokat és csengőket cipelő súlyos arc alteregója és annak kompániája, hogy végig szadizza a családot.

Ennek a filmek rengeteg erénye van. Pl. a hangulatteremtés csillagos ötös. A házon kívül tomboló vihar elképesztően hatásos és maga az egész karácsonyi elbaltázott hangulat is totál ül. A Krampusz mítoszt is egész ötletesen mutatják be, noha nincs minden benne rejlő lehetőség kiaknázva. A lények (mert vannak itt gonosz manók és gyilkos mézes puszedli emberek is) például nagy számban bábok és maszkok, amik miatt sokkal élethűbb, mintha CGI-t használtak volna (amire azért csak akad példa). A zenék szintén parádésak és a megírt karakterek is egytől egyig jól elkülöníthetők, saját funkcióval. Mondjuk a 2 percenként pofánkba tolt szuperközeli a súlyos titkokat rejtegető osztrák mamiról már sok volt, de a többiek tényleg marha jók.

Az alapvető hiba vagy ellenérzést kiváltó elem viszont az, hogy Dougherty nem igazán ágyazott meg ennek a műfajkeveredésnek. Társadalomkritika végig. Ez oké, lehet, tele van a töke a karácsonyi giccses cuccokkal, na’ meg az Adsz vagy kapsz című előző filmje is maga volt a zseniális műfajújítás. De valahogy nem igazán érezte azt, hogy mikor mire van szüksége a nézőnek. Sokszor nevettünk, amikor inkább meg kellett volna érzésre ijedni, vagy ijesztgettek, amikor nem volt odavaló az a jelenet. Ez elég problémás egy olyan filmben, amiben pont a bevezetőben leírt nehezen és okosan összerakott elemekről írtam. Arányérzék eltolódások. Márpedig, ha ezek problémásak, akkor könnyen érezheti azt az ember, hogy amit néz, az konkrétan egy zs kategóriás szar. Pedig nem az. Sőt még a fantasy elemek is simán lecsúsztak nálam, de erre lehetett volna jobban figyelni. Ahogy arra is, hogy a közepén kissé leül a film, viszont a vége igazán bevállalós és ötletes lett cserébe.

Összegzés: Nem ez lett az új Szörnyecskék, de egy teljesen jó és szórakoztató film, némi aránytévesztéssel. Aki felül tud kerekedni azon a tényen, hogy egy tahó redneck, gyilkos mézeskalácsokkal hadakozik, vagy hogy egy alkoholista nő menta snapszot önt a kölykök tejébe, csak kussoljanak, azok jól szórakoznak, a többiek ellenérzése viszont indokolt.

Értékelés: 7/10