Szöktetés a pokolból

The Final Girls

2015

Az általam idén legjobban várt nem komolyan vehető, mozikat elkerülő film a The Final Girls- volt, aminek sikerült a lényegét a cím fordítóknak egy elegáns mozdulattal kiherélni. Annyi baj legyen. Ami nem sikerült a Valami követnek idén, az sikerült a Szöktetés a pokolból-nak.

Jason is elirigyelné

Hangulatában tekintve a két film nem is állhatna távolabb egymástól. Nekem pedig nem is tisztem összehasonlítani a két filmet. Pusztán csak annyiból szeretném, hogy amíg az It Follows január óta iszonyatos hypenak volt kitéve és még bemutatva is, a meta szinten is zseniálisan működő The Final Girls-ről a kutya sem hallott. Sajnos. Ugyanis az a célkitűzés, hogy a horroron belül valami újat mutasson, ugyan mindkét film sajátossága, mégis a kevésbé komolyan vehetőbb, kritikám alanyának sikerült jobban. Vagy, hogy úgy mondjam, jobban ragaszkodott a saját világához.

Nancy (Malin Akerman) egykoron egy b kategóriás horrorfilm a Vérfürdő ünnepelt sztárja volt. Manapság idejét inkább lányának, Max-nek (Taissa Farmiga) nevelése tölti ki. Egy közös utazásuk során azonban balesetet szenvednek és a nő meghal. A Vérfürdő bemutatójának évfordulójára újra mozikba kerül, Max pedig barátaival beül megnézni. Aztán valami beüt és bekerülnek a filmbe, ahol élőben kell lejátszaniuk az ezerszer látott alkotást és túlélni a főgonosz mániákus Jason másolat mészárlását. Nos, ötletként éppen nem új, hiszen két évtizede más köntösben ugyan de Gary Ross megcsinálta már a Pleasantville-lel ezt. Mégis horror ügyileg mi sem nyújt jobb alapanyagot, egy felhőtlen marhuláshoz.

A Vérfürdő tényleg legparádésabb húzása, hogy humorral képes feloldani az ezerszer látott kliséket. A karaktereket sikerült a végletekig eltúlozni és karikatúra szerűre megírni. Van kötelező nagypofájú sportoló, idegesítő ripacskodó, visszahúzódó szerény srác, kurva, a szűz stb... ezekből pedig Todd Strauss - Schulson nevű rendező és a M.A. Fortin - Joshua J. Miller író duó kihozta a legtöbbet. Mondok egy példát. A gyilkos főleg a pucér nőkre vadászik, ezért a film feslett életű kurvájára sütőkesztyűt adnak és lekötözik, hogy még véletlen se kezdje el nyilvánosan a többieknek letépkedni a ruháját, hisz az eredeti filmben így volt, ami a nyakukra hozná a Jason imitátort. Megannyi fantasztikus ötlet hatja át a filmet, ami ráadásul alig 90 perc, tehát elunni senki nem fogja magát rajta.

Az anya - lánya viszony (hisz Max újra találkozik anyjával) is rendkívül érzékenyen és ugyanakkor kellő szellemességgel van megírva, még véletlenül sem hat erőltettetnek. Noha az egyetlen igazán nagyobb név Nina Dobrev (A vámpírnaplók Ellena-ja) nem is igazán kellett volna híresség, mert így még inkább előjön a tudatosan b kategóriára hangszerelt érzés. Az operatőri munka és a vágás egyébként fantasztikus. Látszik, hogy Todd-ék Ritchie és Wright filmeket vettek inspirációjuk alapjául, zenében pedig a mostanság reneszánszát élő szintipop dübörög, úgyhogy a fergeteges hangulat garantált. A film legnagyobb kérdését szemtelen húzással válaszolják meg, úgy, hogy gyakorlatilag nincs rá válasz, de még ezt is el lelehet nézni. Ami viszont szomorú, hogy kicsit több bátorság elfért volna, mert amikor néha elkomolyodik a film, az nagyon nem tesz jót a hangulatnak és nem is áll jól neki.

Összegzés: Ami egy ideje nem sikerül a Horrora akadva-nak és társainak, az most sikerült a The Final Girls-nek. Egy igazi hangulatos, nem komolyan vehető, humorral és zseniális ötletekkel átitatott filmet kapunk, amire talán az utolsó példa a Tucker and Dale vs. Evil volt.

Értékelés: Végig 8 és 9 között vaciláltam, de ez most legyen egy korrekt 8/10