Szar a lekötözött édeshármas
2015. október 18. írta: thedirector

Szar a lekötözött édeshármas

Knock Knock

2015

Keanu Reeves abszolút szerethető ember, jó színész. Sokaknak példakép. Az elmúlt években a fősodorba való "vissza lopózása" elég szépen haladt...eddig. Keanu! A holló mondja a szemedre, hogy csecsebogyó! Miért kell ilyen szarokban főszerepet vállalnod??

j9jno.jpg

Szingli válság

A Knock Knock tökéletes példája annak, hogy egy jól megvágott előzetessel, átázott bikinivel, csöcsökkel és seggel, bármi eladható. Bármi! Eli Roth kezéből nem sok jó dolog került még ki. Hogy őszinte legyek nem vagyok rajongója a munkásságának. Számomra a horror zsáner több, mint lekötözött "ártatlanok" kínzása. A horror egy olyan lehetőség, egy olyan fegyver az alkotó kezében, ami talán kevés műfajnál adatik meg. Egy csomó érzelemmel tud játszani. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni akkor a két legkézenfekvőbbel: A szeretettel (együttérzés?) és a haraggal (félelem?). Erre ezer film húzta fel a vázát. De ahogy az ismert kép is mondja "Eli Roth szarik erre. Roth egy faszagyerek".  Pedig ezúttal a pszicho thriller irányába is kacsingat.

maxresdefault_31.jpg

Ő ugyanott tart, ahol évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Nem tud az emberből az egyszerű szánalomnál többet előhúzni. Keanu Reeves családos ember, akit a családja egyedül hagy hétvégére, hogy dolgozhasson. Éjjel beállít két fiatal csirke, bőrig ázva, szállás és megszárítkozási lehetőséget kérve. Keanu kis vonakodás után megteszi, amit házas embernek nem kellene. Másnap reggel pedig valami őrület üti fel a fejét, ugyanis a két lány elkezdi kínozni, zsarolni... meg ennyi.

knock-knock-2015-film.jpg

Nem kétlem, hogy Rothék jól szórakoztak a forgatáson. Nem bántam volna, ha picit jobban szórakozhatunk mi is. Provokatív? Naná. társadalomkritika is van benne. De ezentúl semmit nem képes átadni. A színészi játék ócska. A forgatókönyv lyukas és életszerűtlen. Az első félóra ami működik. Az a része kifejezetten jó, amikor egyensúlyozik Reeves karaktere a megcsalás és a hűség között. A váltópont pedig nagyon jól van felépítve. Aztán a többi tipikus Eli minőség. Ezt most mindenki eldöntheti, hogy neki jó-e vagy sem.

Összegzés: Eli Roth sajnos továbbra is azt gondolja, hogy a műfaj kimerül egy lekötözött ember kínzásán, zsarolásán, perverziójának beteljesítésén. Ezek felszínes gondolatok, egy felszínes filmben, egy közepes-gyenge rendezőtől.

Értékelés: 4/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr267973003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása