Everest
2015
Olyannyira vártam az izlandi Baltasar Kormákur filmjét, hogy még a legjobb őszi felhozatalba is beszuszakoltam (http://filmertek.blog.hu/2015/08/27/evvegifilmek) egyrészt, mert szeretem a kaland-katasztrófa filmeket, másrészt nehezen tudtam elképzelni, hogy a Sam Worthington-nal, Jason Clarke-val, Jake Gyllenhall-lal, Josh Brolinnal, Keira Knightley-val és Robin Wright-tal felvértezett alkotás rosszul tud sikerülni. Végül csalódnom nem kellett, de érdemes árnyalni a képet.
Csúcson túl
Azt vártam az Everest-től, hogy egyfelől legyen látványos, izgalmas, feszült. Másfelől pedig próbálja meg közelebb hozni hozzám, hogy mi az, ami egy szakajtóra való embert arra ösztökél, hogy 9 km magasságban, ahol az emberben benne van, hogy inkább nem, mint igen az esélye a túlélésre, másznak, csúsznak, kelnek. Nos visszafelé kezdjük:
Nem sikerült megértetni Kormákurnak. Agyaltam rajta, de azt hiszem ez nem az ő hibája. Közelebb nem vitt ahhoz, hogy megértsem ezeknek az embereknek a gondolkodását és motivációját. Tett ő is erre egy elkeseredett kísérletet, mikor az újságíró megkérdezi a társaságot, hogy "Miért csináljátok?" és nincs rá felelet. Ebből azt gondolom az egyik lehetséges magyarázat, az, hogy súlyosan adrenalin és kihívás függő emberek. Talán a hétköznap gondjai elől menekülnek. Vagy akár csak szeretnének nyomot hagyni maguk után. Mindre látunk példákat a filmben. Ők egy olyan közös mikrovilágban élnek, amit kívülről mi, a fotelból sosem fogunk megérteni. Ahogy nem értjük sokszor, hogy a Forma-1-esek, miért teszik kockára az életüket, hogy egy alig 700 kilós autóval 340 km/h-órával száguldozzanak.
Utólag átgondolva, hogy ezt nekünk meg kellett volna-e valóban értenünk, az kérdéses. Ennél fogva következik a film másik furcsán kétélű mivolta. A karakterekkel nem igazán tudunk sem azonosulni. sem sajnálni, sem átérezni a motivációjukat. Komolyan ilyen távolságtartó filmet nagyon rég láttam. Ez önmagában nem baj. Én szeretem az ilyet. Ahol érzésem szerint hibáztak az alkotók, hogy minden áron próbáltak az együttérzésünkért és könnyeinkért könyörögni. Ezt viszont nem az érzelmek felkorbácsolásával akarták elérni, hanem borzasztóan megírt dialógusokkal. Aki látta egyet ért, aki nem, az figyelje meg Keira és Clarke párbeszédeit. Amikor az alkotók azt várják, hogy a mozi ledermedten igya szavaikat, sorok nevettek a párbeszédeken.
A történet egyébként két mondatban leírható. Túravezetők segítségével egy csoport ember az Everest tetejére akar eljutni, majd vissza a táborba. Közben iszonyatos vihar kerekedik és ez megnehezíti útjukat. Szépen építkezik a film, első egy órában minket is jobban beavatnak a hegymászás rejtelmeibe, felszerelések bemutatása, kiképzés, próba túrák, karakterek alapozása. Második óra, színtiszta kaland. Talán némely jelent nem erős túlzás, hogy már már thriller. Rendkívül erős operatőri munka, jelenetek. Szinte fáztam a moziban.
Amit csak imádni lehet a filmben az az, hogy Kormákurék sok valós helyszínen, dacolva a természettel forgattak, emiatt tényleg nagyon igazi a film és igaziak a jelenetek. Jó ötlet volt, hogy a film főszereplőjének a hegyet tették meg. Amikor lentről felnéznek rá, egy igazi ördögi monstre képében tetszeleg az Everest. Egy olyan ellenfélnek, aki/ami bármikor elpusztíthatja őket. Amikor kedve támad, és megannyi módon. Emiatt a fenyegetettség érzése egy pillanatra sem lankad.
Összegzés: Alapvetően nincs nagy baj az Everest-tel. Kalandfilmnek, katasztrófa filmnek teljesen oké. Működnek a jelenetei, a látványa fenomenális, a karakterek kiváló színészi munkával elevenednek meg. A drámai-érzelmi részei viszont rettenetesek sokszor. Közelebb nem jutottunk a megoldáshoz, ami a motivációt érinti, de legalább már látjuk, micsoda munka, erőnlét, és kitartás kell ahhoz, hogy valaki elérje a vágyát, főleg, ha az az Everest megmászása.
Értékelés: 7,5/10
