Starred up

2013

A Locke-hoz hasonlóan tavaly pár fesztiválon megfuttatott, de igazából idén forgalmazott Starred up hiánypótló alkotás. A börtön filmek, vagy még jobban mondva a börtönös drámák nem a havonta gombaként kinövő filmes zsáner, ráadásul hálásak lehetünk a rendező, David Mackenzie-nek, mert a Starred up tök jó alkotás lett.

Béke, barátok, szeretet

Na, ez az ami nem jellemző a börtön életre. Tudhatjuk meg Mackenzie filmjéből. A 19 éves Eric Love (Jack O’Connell) még éppen csak átlépte a börtön küszöbét máris bökőt fabrikál a borotvájából, pár órára rá, pedig már félholtra verte az első rabtársát. Az erőszakos, viselkedési zavaros fiú hamar kiteszi az indexet és tudatja a rabokkal, őt bizony nem fogják „puncisítani”. Oliver, a hely önjelölt pszichológusa az indulatkezelő csoportjába helyezteti át a fiút és próbál vele eredményt elérni. A gond ott kezdődik, hogy Eric apja, aki a srác – vélhetően – öt éves kora óta szintén ezen sitten rohad, bejelentkezik a nevelésbe.

A Starred up legnagyobb erénye, hogy egy percig sem csúszik át hiteltelenbe, vagy giccsesbe. Kőkemény világ ez, és bár számomra érthetetlen, hogy a rabok ennyire szabadon vannak, ezt leszámítva totál hiteles. Aprólékosan van minden protokoll, minden eszköz, még a napi rend is bemutatva. Így végig olyan érzésünk van, mintha egy külső szemlélőként mindig Eric közelében lennénk. A dialógusok és a börtön nyelvezet a legmagasabb szinten van kidolgozva. Tényleg, némely jelentnél az ember keze ökölbe szorul, annyira izgalmas, pedig csak pár anyázás és odamondogatás zajlott le még.

Sajnos azonban ez a részlet gazdag kidolgozás nem ragadt át a karakterekre. Eric még csak csak élő, lélegző személyiség, rajta kívül azonban nehezen tudnánk a többi fickóról 3 jellemző dolgot elmondani. Még fájóbb, hogy pont a köztük levő interakció lett vázlatos. Pedig, ha valami számít a sitten, az pont a kapcsolat. Ellenben a színészekre nem lehet panaszunk. A két főbb karakter ugye Eric és Neville, az apja. Utóbbit Beri Mendelsohn alakítja. Bár nem az övé volt a hálásabb feladat, de azt gondolom jól hozta a kötelezőt, a kissé bizonytalan apa szerepében, aki nem lágyulhat el túlzottan még a fia közelében sem, hisz akkor oda a presztízse. Viszont Jack O’Connell bámulatos. Oda kell figyelni erre a srácra, és nem csak azért mert jövőre is egyre jobb filmekben fog feltűnni, hanem mert hatalmas tehetség. Engem ebben a filmben leginkább Tom Hardyra emlékeztetett (nem feltétlen csak a Bronson miatt). Szemében folyamatosan ott villódzik valami fenyegető, valami kiszámíthatatlan, ám mégis segélykiáltó. Egyébként meg tényleg az év egyik legerőteljesebb munkája az övé, csak nézzétek meg az utolsó pár percet.

Összegzés: Alapvetően nem hibátlan, de mindenképpen egy remek film. Aki szereti a férfias, börtöndrámákat, vagy úgy összességében a nehéz emberi sorsú filmeket, az válassza a Starred up-ot. Nem fog csalódni.

Értékelés: 8/10