Harag

Fury

2014

Jó sokáig kellett érlelnem a gondolataim ezzel a filmmel kapcsolatban. Általában alapból vannak fenntartásaim az amerikai háborús filmekkel. Lássuk ezúttal mit hoztak össze.

Tankkal végig menni..

1945 áprilisát írjuk. A szövetségesek lassan visszaszorítják az ellenséges csapatokat az európai hadszíntéren. Németország közepén állomásozik Don Collier őrmester (Brad Pitt) és legénysége. A háború a végéhez közeledik, de még ki kell tartaniuk és még egy részét fel kell szabadítaniuk az országnak. Az utolsó napokban csatlakozik hozzájuk az újonc Norman (Logan Lerman), hogy Sherman tankjukkal megkezdhessék a nagy rohamot.

Általában nálam azok a háborús filmek találnak be, amely az üres fegyverropogás helyett/mellett foglalkozik az emberi pszichével. Ahol láthatjuk azt a folyamatot, hogy az ember, hogy válik könyörtelen gyilkológéppé. De legalább látunk bármit, ami kihat a lelkükre, elméjükre. Nálam ugyan a háborús filmek alfája és omegája az Apokalipszis most!, az Acéllövedék és Az őrület határán. Ez a hármas, az ami kicsit többet tudott minden eddiginél átadni a háború borzalmaiból. Persze ők sem tökéletesek, de maradandó filmélmények voltak számomra. A Harag valahol az emlékezetes és kissé idegesítő között egyensúlyoz, de ügyesen, ezt ismerjük el.

Egyrészt mindig figyelek azokra, hogy mennyire propagandisztikus, mennyire "ámerikai" melldöngető az adott film. Nos, a Harag kissé az. Nem Spielbergesen szentimentális, de így is több részrehajló jelenet jutott, mint vártam. Viszont az is igaz, hogy bőven a 8 napon belül gyógyuló szint. Figyeltek az alkotók, hogy ne minden fekete és fehér legyen. Azért jár a pacsi, mert az amerikai és a német sereg is árnyalt. Értsd: Nem pusztán faszkalapok és hősök vannak. Minden oldalon vannak ilyenek is, olyanok is. Parádésan mutatja be Ayer (rendező), hogy mennyire kimerültek, idegileg széthullottak az emberek. Gyakorlatilag elállatiasítja őket és ez így van rendjén. Igen, az amerikaiakat is, ami nekem szintén rokonszenves volt.

Mivel ugye lényegében az 5 fős csoportnak a tank az otthona, és a film jelentős részében is itt vannak, így adva volt, hogy a tank legyen a 6. főszereplő. Ezt sikerült is átadniuk. Tényleg olyan érzésünk volt, mintha velük élne és lélegezne a Sherman. Amikor eltalálják őket, akkor szinte lehet érezni, hogy fáj neki. A csaták egyébként szenzációsak. Nincsen semmi túltolva látványilag, de súlya van minden kilőtt tölténynek, az elhullott emberi életnek.

Ha, már a csoport szóba jött, sokan előre féltek a castingtól, hiszen itt van mindenki által totál kattantnak bélyegezett Shia LaBeouf, Michael Pena, a Walking Dead ellenszenves Shane-je, Jon Bernthal, aki itt is hasonló karaktert kapott, illetve a fent említett Lerman-Pitt kettős. Szerintem mindenki megfelelően teljesített, Lerman pedig kifejezetten erős volt a beszari újonc szerepében, akinek hirtelen kellett gyerekből felnőtté válnia. A gond nem is a színészekkel van, hanem a karakterekkel. Mindenki borzasztóan egyszólamú. A nyugodt hívő, a faszkalap, a kemény kiképző, a beszari újonc és a "vicces" villámhárító mexikói. Semmi, de semmi rétege nincs a karaktereiknek. Az első pillanattól lehet tudni, hogy ki milyen és nem is igen fejlődik senki a filmben, kivéve persze Normant, de ő meg kissé hiteltelen, hogy 2 nap alatt mennyi változott.

A párbeszédek végig hihetőek, értelmesek maradnak. Tényleg elhihető, hogy így beszéltek egymással ezek a "gépek". Nem válik pátoszossá vagy hiteltelenné. A zenét a friss Oscar díjas Steven Price szerezte, és számomra az év egyik kiemelkedő Score-ja a Fury-é. Amibe még bele kell kötnöm, hogy a végén csak sikerült szentimentálissá tenné az egészet, ami jelentősen rombolja a filmélményét, főleg az első 1,5 óra, rideg és kemény történelem bemutatásának fényében.

Összegzés: Félve ültem be a Haragra, de igazából csak a vége miatt érzek csalódást. Erős, szuggesztív film, korrekt alakításokkal. Technikailag is rendben van. Kissé amerikai szájízzel, de még a nem túl idegesítő fajtából, csomó emlékezetes és parádés jelenettel, csatával. Rendben van ez.

Értékelés: 7,5/10