Arizonai ördögfióka

Raising Arizona
1987

Coenék második filmjükkel igyekeztek valami újat alkotni a Véresen egyszerű után. Ezúttal egy kicsit bohókásabb irányba indultak el, megtartva azért sajátos filmnyelvüket, stílusukat.

Cage in Cage

Herbert (Nicholas Cage) visszaeső bűnöző, aki állandó börtöbéli ki-be járkálása során beleszeret az egyik börtönőrnőbe, Edwinába (Holly Hunter). Mikor Herb végre elhatározza, hogy a nőért cserébe felhagy a tolvajlással, kiderül: szerelme nem eshet teherbe. Épp ekkor azonban Arizona egyik befolyásos embere apuka lesz, mégpedig egy ötös ikrek édesapja. Herb és Ed kétségbeesésükben elrabolnak egy porontyot, viszont a gazdag apu és Herb régi cinkostársai is bekerülnek a képbe.

Aki már látott Coen filmet, nyilván sejti, hogy az egyszerűnek tűnő felütés közel sem ilyen felszínes. Herbertnek helyt kell állni szülőként, férjként. El kell felejtenia koszos múltját. Kezelnie kell tudni az széteső idegállapotú feleségét, annak rokonait és bónuszba beköszönnek a régi simlis börtöntársai is, hogy visszarántsák oda, ahonnan épp kilábalni próbál. A feladat tehát adott: Új emberré kell válni, miközben éppen egy bűncselekmény kellős közepében van. A tesók humorát vagy szereti valaki, vagy értetlenül áll azelőtt. A fekete humort és az intelligens nevettetést ügyesen keresztező fivérek filmjének ezúttal is egy kisember, "az utca embere" a főszereplője. Ebből a karakterformájukból egyébként azóta sem engednek egy jottányit sem. Szintén vesszőparipájuk, hogy a problémakör, amit körüljárunk legyen minél hétköznapibb. Ami viszont ezt illeti, főhőseink ezt a problémakört a lehető legbonyolultabban igyekszenek megoldani. Igaz, itt eléggé csélcsap módon van kidolgozva az egész, mert rövid eseményszálak, kesze-kusza történetvezetések miatt kissé darabos. A humor végig jelen van a filmben, de ugyanakkor Coenesen komor is. Sőt itt egy bizonyos ponton, már nem igazán nevetünk a vicceken sem, mert a felütés azért mégis szomorú és elkeseredett. A végére azonban csak megkapjuk a megnyugvást.

Nicolas Cage és Holly Hunter páros zseniális. Cage-re mintha rászabták volna ezt a pitiáner, nagyszívű, kiseszű karaktert. Hiába na, néha még kinézte belőle az ember, hogy színész. Holly Hunter pedig egy tekintetével elárulja, hogy éppen mire gondol. Amikor nem, akkor viszont kimondja ("az esztelen marhája!"). Tiszteletét teszi még Frances McDormand és John Goodman is. Ők későbbi Coen filmekben is feltűnnek ( már szinte otthon vannak, annál is inkább, mivel Frances, Joel házastársa). Az operatőri munka fantasztikusan szép. Van egy pár perces börleszkbe hajló üldözéses jelenet, ami olyan fantasztikusan van felvéve és vágva, hogy abban az időben, többen is megemelhették a kalapjukat. Még én is tátott szájjal néztem, pedig mára már nem könnyű lekenyerezni ilyennel.

Összegzés: Kellemes kikapcsolódás az Arizónai ördögfióka. Még nem teljesen alakult ki a fivérek stílusa, de ebben a filmben már kitapintható a néhol szürreális-midcultos-fekete humoros filmnyelv és a bámulatos dialógus. A szereplőgárda szintén pazar, Coen allstar. Nem egy egyszerű, hétköznapi vígjáték a 80-as évekből.

Értékelés: 8/10