A Grand Budapest Hotel

The Grand Budapest Hotel

2014

Ódákat lehetne zengeni Wes Anderson művészetéről. Megannyian tudnák megszólni, hogy mennyire idegesítő. Filmklubokat lehetne megtölteni és vitázni, hogy melyik a legjobb W.A. film. Szerintem nem ez, de ettől függetlenül, jó, hogy vagy nekünk Wes!

Babazsúr és babaház

Író-rendezőnk ezúttal a 20.század elejét célozza meg meséjében. M.Gustave (Ralph Fiennes) egy lehengerlő modorú, intelligens hoteligazgató és Lobby boy-ának történetét és hosszú évek megpróbáltatásait élhetjük át. Gustave szereti az idős, szőke asszonyokat elcsábítani. Mikor az egyik hódítása, Madame D. (Tilda Swinton) örökségében ráhagy egy nagyon értékes festményt, annak családja mindent elkövet, hogy megakadályozza, hogy sima modorú hotelosunk megszerezze azt ifjú segítőjével.

A film stílusáról beszélni könnyű: Akik nem láttak még W.A. filmet, azoknak pont olyan elmondani, hogy milyen  a film, mint ahogy egy Monet, festményt kéne elmondani, hogy "így képzeljétek el.." Ellehet, de nem az igazi. Látni és magába kell szívnia az embernek a művészetet. De, azért csak néhány szót róla: azoknak, akik nem ismerik, mert a szokásos dolgokkal találkozunk itt is: Minden igényt kielégítő díszletek és az utolsó szalvétagyűrűig gondosan berendezett belsők, tárgyak. Elképesztően precíz beállítások. Az operatőri munka fantasztikus. A szokásos "babaházas" elrendezés itt is megvan. Sokszor szobákon keresztül látjuk a főszereplők bolondozásait. A zene zseniális és jól illeszkedő a filmbe. Anderson sosem ripacskodja el a jeleneteket, vagy sosem tűnik mesterkéltnek. Humora sem tolakodó. Szépen, finoman, elegánsan folyik minden a medrébe. Talán a fekete humorból ezúttal több akadt a filmben, mint megszoktuk tőle, de ennek is oka van.

A "sötét" poénok illeszkednek a helyszínbe és a korszakba, hiszen egy Közép Európai fiktív helyszínen játszódik a kaland, nevezetesen: Zubrowkában. Az a bravúros, hogy Anderson egy kitalált "világban" is képes megjeleníteni az egész történelmet. Szinte ott dübörög az két világháború közötti átkötő időszak a vásznon (nem egyszer komoly áthallásokkal), pedig direkt nincs kimondva semmisem. Ha már történelem, akkor ezúttal rendezőnk a történelmi kalandfilm zsánere felé kalauzolt el minket. Jellemző rá, hogy mindig kipécéz egy műfajt és végig annak a határain belül marad. Legyen az romantikus kalandfilm (Holdfény királyság), animációs mű (Fantasztikus róka úr) vagy dráma (Tenenbaum, a házi átok).

Színészek terén pedig egyértelműen a legkomolyabb Anderson film: Itt van pl. ugye R.Fiennes, aki egy maga képes lenne elvinni a filmet a hátán. Lehengerlően és ellentmondást nem tűrően profin alakítja a hol csibészes, hol apai gondoskodású hotelvezetőt. Aztán ott van a Lobby boy szerepében Tony Revolori, aki szintén fantasztikus. Adrian Brody-t ezúttal egy gonoszabb szerepben tünteti fel Anderson. Ő az, aki az anyja végrendeletét akarja semmissé tenni. Kisebb szerepekben pedig ott van Willem Defoe, Edward Norton, Owen Wilson, Tilda Swinton, Bill Murray, Lea Seydoux, Jude Law, Saoirse Ronan vagy Jeff Goldblum, aki az egyik magyar vonatkozás a fimben. (Kovács Vilmosként tűnik fel, mint a hotel tulajdonos küldöttje).

Összegzés: Wes Anderson nem okozott ezúttal sem csalódást. Imádjuk ezt a középre rendezős, babaházas, börleszkbe hajló dráma-komédiás stílust, de azért nem lehet elmenni szó nélkül az önismétlés, a kevésbé okos történet mellett. Nincs ezzel a filmmel semmi nagy gond, de a végtelenségig nem lehet futni ugyanazokat a köröket.

Értékelés: 8,5/10