Nyárutó
Labor Day
2013
Jason Reitman, ha csak életében az Egek urát rendezte volna is büszkén hajthatná álomra a fejét, de szerencsére rendezett még (előtte) egy kiváló Juno-t és egy közepesen szórakoztató Pszichoszinglit. Legújabb filmjében eltávolodott a bohókás, életigenlő, dramedyktől és egy sokkal mélyebb, ám rizikósabb út irányába indult el. Ez az út azonban közel sem biztos, hogy Reitmannak járható.
A család, csak a család...
A történet szerint Adele (Kate Winslet) 40 körüli, elvált/elhagyott depressziós, egy gyermekes családanya. Egyik, fiával töltött bevásárlás során belebotlanak Frankbe (Josh Brolin) a börtönből szökött rabba, aki túszként viszi magával a nőt és a gyereket. A hosszú hétvégét együtt töltik Adele pedig meglátja benne azt a férfit, akire szüksége van és azt az apát, aki jó lehet a fiának.
Az alapszitu jó...a történet lassan, de ugyan kezd egyre jobban kibontakozni. A lényegében a várostól elhatárolódott környezet is segíti ezt a melodikus történetfolyamot, a színészek jók. De akkor mi a baj? ...leginkább az, hogy hamis a film. Az egész olyan, mintha Reitman felütötte volna a "hogyan legyünk jó családapák" kézikönyvet és végig ment a kötelező paneleken. Frank megmutatja a fiúnak, hogy kell autót szerelni, életvezetési tanácsokat ad, baseballozni tanítja, közben ereszt szerel, pitét süt, jófejkedik a szomszéd gyerekkel, de a legfontosabb, hogy érezzük, hogy Ő jó ember, csak a körülmények áldozata. Az év "férfija" díj győztese lenne, ha lenne ilyen díj. Közben persze ezerrel jönnek a lens flare-ek, melodramatikus párbeszédek és egyre inkább kezd elindulni a giccs irányába a film.
Az író-rendező teljesen elhagyta a rá jellemző fanyar- és cinikus humort. Itt nyoma sincs ilyennek. Pedig emlékezzünk vissza a Coen bratyók milyen jól vezették a vásznon Brolint a Nem vénnek való vidékben. Szerintem itt is lett volna néhány igazán kiemelkedő pillanata. Az a baj a tragédia sem karcol igazán. Egyszerűen gyámoltalan a film. Kate Winslet nagyon jó a kertvárosi, sérült, elhanyagolt anyuka szerepében, de inkább ábrázolják magányosnak, ahogy Brolint is inkább a körülmények áldozatának, semmint gyilkosnak, pedig nincs azon igazán mit szépíteni. Henry, akit Gattlin Griffith alakít, pedig ott elbukik, hogy az őt alakító színész, finoman szólva sem remekel. Sajnos vér ciki az, hogy a karaktereket ennyire egyoldalúan és főképp semmitmondóan kezelték. Adele lelki töréséből is több kihozható lett volna. Vártam már, mikor szakad majd el a mécses és tör felszínre egy kiabálással a szenvedése, amit egyedülálló, depresszív nőként elszenvedett az elmúlt években, de semmi. Elismerően bólogat fogva tartója minden cselekedetére és átszellemülten nézi, milyen jól bánik a fiával. Ennyi. Összegezve: Van egy bűnös férfi, akit kétségbeesetten próbálnak feloldozni bűne alól a 2óra alatt. Az anyuka, akinek kell egy férfi, hogy újra egész legyen. Egy, a történteket nehezen feldolgozó kamasz. Valamint egy végtelenül köcsögnek beállított ex férj.
Amiben azért Reitman remekel ismét, az az, hogy szavak nélkül is képes rengeteg mindent kifejeztetni. Az az rész, amikor Frank "elrabolja" a családot, és mikor Adele picit habozik Henry vállát kicsit erélyesebben fogja meg, az zseniális. De akad belőle még pár. Illetve az operatőri munka is egészen szép, és a környezetből is sikerült kihozni sokat. Azért a pár szentimentális jelenetért viszont igazán kár. A végét meg hagyjuk is. Azt a kevés kis igaz és bátor pillanatot is sikerült egy gyáva, megalkuvó, szirupos befejezéssel elrontani.
Összegzés: Adott egy szépen felvett, remek környezetben játszódó melodráma, amiben a színészek jók, de a karaktereik méltatlanok megformálóikhoz. Hiába a jó atmoszféra, ha az egész nehezen hihető és hamis.
Értékelés: 5/10
