A csodálatos Pókember 2.
The Amazing Spiderman 2.
2014
Azon tanakodok, hogy hányszor kell egy hibát elkövetnie valakinek, hogy tanuljon belőle. A 2007-es év legendásan tobzódott a "sokat markol, keveset fog" elvű filmekben. Elég csak a Karib-tenger kalózai vagy a Pókember 3 túlzsúfoltságára gondolni. A szomorú, hogy ez a 7 év pont a Pókembert istápoló SONY-nál felejtődött el, mert most megint beleléptek a pocsolyába.
Markáns márka
Szinte rögtön felülünk a "sponzor vonatra", ugyanis már a film kezdetén nyomják pofátlanul a képünkbe a SONY reklámokat. Persze tőlük egyértelmű, hogy mindenki Sony laptopon gépel, Sony tv-t néz, és Sony telefonon csöng, a Spiderman Theme. Na, mindegy. A lényeg, hogy a A csodálatos Pókember 2 a fantasztikus mintapéldánya az előzetesek megvezető mivoltának és marketinggépezet szemtelen működésének. Az előzetesben azt hirdették, hogy ez most egy akció dús, ellenfelekben tobzódott, "legnagyobb kaland". Ehhh...vagy nekem egy vágott verziót mutattak, vagy átvertek. Itt a kaland szót erősen túlzásnak érzem. Pont ugyanazt a nem túl erős sémát követték, amit követtek a Raimi féle 3. részben.
Pókembernek magánéleti gondjai: Gwen-nel való kapcsolati gondok. May néni nehezen boldogul és nehezen dolgozzák fel Ben bácsi halálát. Peter, apja eltűnését is nyomozza. Meghal a barátja, Harry Osborne apja,Norma, ezért ott is segíteni kell. Emellett a várost terrorizálja az Electro névre hallgató gonosztevő, akiről kiderül, hogy nem is gonosz, de mégis az. Megjött Rhino, épül a Sinister Six világa is. Elképzelésem sincs, hogy milyen lehetett az eredeti film, amiben még benne volt Mary Jane is (utóbbi jeleneteket a rendező, Mark Webb kivágatta). Menjünk sorba:
A történet voltaképp követi az előző rész főbb cselekményeit. Lizardot szerencsére nem hagyták ki. Mármint olyan értelemben, hogy a város megdöbbent a lényen, és még Pókembert sem tudják igazán hová tenni. Ez nekem tetszett, hogy nem instant lett a "közkedvelt és népszerű" Pókember. Ki kellett vívnia a város bizalmát és elismerését. Egyébként pedig ismét fontos részt vesz ki Richard Parker (nem, nem a tigris a Pí életéből), Peter apja is a történetből. Ami igazán örvendetes, hogy Webb nem felejtette el, hogy a szerelmes párok közti interakció milyen és úgy en bloc a szereplők közti kapcsolatok jónak mondhatók. Persze, ő leforgatta az 500 nap nyár-t, tehát elvárható, hogy értsen az emberi kapcsolatokhoz, és ebben hiba nincs is igazán. Ha csak nem az, hogy a 140 percből 100 Peter és Gwen magánéleti gondjaival telik el. Gondolom az akcióhajlamtól vezérelt kamaszoknak és kikapcsolódni vágyó fiatalok ezreinek nem ez volt a vágya, amikor befizette a busás jegyárat (főleg az atom látványos előzetesek után).
A kapcsolatokon túl a humort szerintem nagyon jól sikerült megfogni. Peter pont az a cinikus, "jópofa" karakter végre, amilyennek Stan Lee megálmodta. De nincs rózsa tövis nélkül, a dialógusok sok helyen bántóan óvodásak. A fő gonoszok közül ott van ugye Max Dillon aka. Electro, akit Jamie Foxx kelt életre. Választásnak szerintem megfelelő, és ahogy kinéz a vásznon... nem lótusz virág. Viszont a karakter kidolgozása, nem pusztán béna, hanem amatőr. Egyszerűen nincs mit mondani róla. Nem tudunk meg semmit. Csak annyit, hogy önbizalomhiányban szenvedő, enyhén ketyós "senki". Ennyi. Azért kell, hogy meglegyen a kötelező CGI tsunami a film végére, meg legyen egy kis tétje is a filmnek, azontúl, hogy Gwen és Peter románcából mi sül ki végül.
Harry Osborne is feltűnik. A magánéleti jelenetei Peterrel szerethetők és őszinték voltak. Az őt életre keltő Dean DeHaan egyszerűen mocsok vérfagyasztó. Zöld manóként meg háát...leginkább az "olyana" szóval tudnám illetni. Rhino, akiről még szó volt, meg inkább hagyjuk. Az már a 3.film. Túl hirtelen következett be ott is minden. Nem volt megágyazva rendesen a karakternek. Ez jellemző a fő gonoszokra. Jönnek a semmiből, beugranak két percre, látványosan lezúzzák New Yorkot és tovább állnak. Eléggé csapongó a történet is. Ha már szóba jött a látvány, akkor azért azt adjuk meg neki, hogy CGI így vagy úgy, elképesztően jól nézett ki a film, és a 3D-sem volt zavaró. A rendezés kifogástalan. A bivalyerős hanghatásokkal kombinálva igazi audio-vizuális eargasm. A soundtrack már más tészta. Hans Zimmer bántóan semmilyen score-t komponált. Nem kéne már több szuperhőst megzenésítenie, mert szépen, módszeresen rombolja a renoméját, amit a denevérrel felépített.
A szereplőkre már részben kitértem, de igazából nem nagyon akarok vele foglalkozni. Andrew Garfield jobb Pókember, mint volt Tobey. Emma Stone bután cuki. Sally Field kifogástalanul szerethető May néni. Jamie Foxx alig szerepel. Dane DeHaan teljesen kattant. Paul Giamatti már a 3.filmben szerepel szinte, de ő sem rossz.
Összegzés: Minden túlzsúfoltsága ellenére, azt gondolom, hogy ezt a filmet jó okkal cseszték el: Szeretetből. Egyértelmű, hogy lett volna még ideje Webb-éknek kidolgozni a történetet, hiszen még 2 film biztosan jön, mégis telerakta mindennel. A kevesebb, néha több itt is beigazolódik, de én minden túlnyújtottsága, unalmas percei és kidolgozatlansága ellenére is élveztem a filmet.
Értékelés: 7/10
