Exek és szeretők

Enough Said

2013

Nem akarom már ekézni a fordításokat. Tényleg. Nem is szólok rá semmit, de a film védelme érdekében szeretném leírni, hogy aki egy átlagos, vígjátékra vágyik fiatalokról, az inkább ne ezt a filmet nézze meg, mert se nem átlagos, se nem igazán vígjáték, és a legkevésbé sem szól fiatalokról.

Ízlésesen és szeretve

Tudjuk, hogy ha USA rápörög egy témára, akkor nehezen ereszti. Tavaly két igazán kapós témát toltak a filmeseink. Egy részt a csillogást és partyt (Bling Ring, Spring Breakers, Wolf of Wall Street) másrészt az érzékeny párkapcsolatokra reflektáló alkotásokat (Drinking Buddies, Spectacular Now,  Much Ado About Nothing). Jelen filmünk az utóbbi kategóriába tartozik. Nem lehet azt mondani, hogy hiányunk lenne azért a romantikus filmekből, viszont az Exek és szeretők egyrészt középkorú emberek válás utáni boldogulása a szerelemben, és az ízlésesen megírt forgatókönyve miatt kiemelkedik a mezőnyből. A film egy Eva (Julia -Louis Dreyfus) nevű elvált, nőről és egy szintén korosztályába tartozó elvált férfiról, Albert (James Gandolfini) egymásra találásáról szól. A páros egy unalmas partyn ismerkedik meg és elsőre egyikük sem talál a másikban szeretni valót. Albert mégis elhívja randira a nőt. Eva-t eleinte taszítja a férfi kövér-szőrös kinézete, de a kémia mégis működik köztük, és hamar kiderül, hogy remekül érzik magukat egymás társaságában.

Nicole Holofciner rendezőnő hamar tudtunkra adja, hogy érti ezt a generációt (maga is a szereplőivel egykorú). Nem kezdi el skiccelni az ilyen korú emberek jellemrajzát. Magával ragadó természetességgel kezdenek el röhögni az öregedésen, hogy az egyetemre készülő lányaikkal mi a baj, hogy nem tudnak parancsolni a hasuknak, vagy, hogy pedikűröztetni kellene a lábat. Egyszóval, minden a legnagyobb rendben halad a páros között. Aztán Eva, egyik új ügyfeléről kiderül, hogy Albert volt felesége. Újdonsült szerelmesünk pedig ahelyett, hogy elmondaná, hogy mi a helyzet, elkezdi hallgatni az ex feleség, ex férjének szapulását. Innentől pedig más szemmel látja Albertet, és az apróbb (talán észre sem vehető) hibáit elkezdi felnagyítani. Szerencsére írónőnk nem ragad le ennél a felütésnél. Bedobja gyorsan a képbe Eva ex férjét is egy rövid jelenet erejéig. Tökéletesen mutatja be, hogy milyen, mikor két ember abszolúte nem illik a másikhoz és miért is nincsenek együtt. Ehhez komolyan mondom elég volt 1-1,5 perc közös jelenet. Parádés.

Valamint feszegeti azt a kérdést, hogy elkövetjük-e ugyanazt a hibát még egyszer? Mindenáron kell-e hibát keresni a másikban? Sajnos azonban itt nem elégedett meg Nicole és valamilyen felesleges indíttatásból a két egyetemista lány gondjait is előtérbe helyezte, de teljesen kidolgozatlanul, és értelmetlenül, mert a kamaszos viselkedések néhány repertoárjának felvonultatásánál tovább nem jutunk és nem is kapunk megoldást. Szerencsére azonban a forgatókönyv ízlésessége, jól kidolgozott párbeszédei és kiválóan megírt karakterei, minden apró hiányosságot feledtetnek. Még a néha klisés történetvezetést is. A színészek remekelnek. James Gandolfini sosem volt (és sajnos sosem lesz már) ennyire alázatos. Egészen új oldalát mutatta meg a színészetének. Nevezetesen, az esetlenséget. Julia-Louis Dreyfus nekem néha maníros volt és túl is játszotta a szerepét, de egyébként sokszor megmentett jeleneteket a jelenlétével. Cathrine Keener pedig szintén remek választás az ex feleség szerepére, aki csak a rosszra emlékszik volt férjével kapcsolatban, mégis eleganciát és érettséget sugároz.   

Összegzés: Egy egyáltalán nem harsány romantikus filmet láttunk, ami fontos kérdéseket pakol folyamatosan egymásra úgy, hogy közben nem érezzük nyomasztónak vagy sopánkodósnak. A remek forgatókönyv és hasonló színvonalú dialógusok-színészek emlékezetessé teszik ezt a nagyszerű filmet. Mind a 90 perce tömör elegancia, ízlés és még túl sincs nyújtva. Ha minden romantikus vígjáték ilyen lenne, sose lenne rossz szavunk.

Értékelés: 8/10