A vadászat

Jagten

2012

Lassan három éve annak, hogy utoljára el kellett szégyellni magunkat, hogy az emberi fajhoz tartozunk (Felperzselt föld). Thomas Vinterberg dán rendező egy igen erős atmoszférával elkészített új játékfilmje, annyi mindenről szól, hogy gyakorlatilag kiemelni is nehéz lenne a sok motívum közül egyet, de annyi bizonyos, hogy a film után ismét mindenki magába fog nézni, és az ilyen filmeket nagyon szeretjük.

A gyerekek jól vannak

Pedig a film közel nem ilyen szerethető. Kényelmetlen nézni. Kényelmetlen nézni, mikor egy jó ember-t Lucast (Mads Mikkelsen) pedofíliával vádol meg egy kislány, Klara. A helyzetet súlyosbítja, hogy a férfi óvóbácsi. Igaz, mindenki tudja róla, hogy jó pedagógus és remek ember. A vadásztársaság elismert tagja. Mikor  Klara részben sértettségből, részben zavarodottságból azt mondja az óvoda vezetőjének, hogy Lucas a nemi szervét mutogatta neki, a férfi egyértelmű közellenséggé válik. Ellene fordul a kislány apja is, aki a pedagógus gyerekkori barátja. Gyakorlatilag a férfi egyedül maradt az igazával. A film nem hagy kétségek között bennünket. Az első pillanattól tudatja velünk, hogy Lucas ártatlan. Pont ettől lesz a utálható. Persze ez most itt egy jó értelemben vett utálat. Hiszen végig kiabálnád, hogy "de hisz ártatlan", ezt azonban legföljebb csak mi halljuk.

A filmben egyébként szerencsére nem a pedofília került előtérbe, mint központi motívum, sokkal inkább a megbélyegzés, és a csordaszellem. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy Lucas bűnös-e vagy ártatlan. Elterjed egy fix terminológus a férfiről és innentől az van, amit az hirdet. Pl. anno, aki kitűnt a tömegből viselkedésével, esetleg agyi rendellenességével, arról azt tartotta a terminológia, hogy megszállta a gonosz. Ezt hirdette a többség véleménye. Mára nyilván nem ez az álláspont uralkodik. Betegeknek hívjuk őket. Azonban ezek a vélemények nem változnak meg rögtön, így akire egyszer rákerül a bélyeg, annak nehéz lesz szabadulnia. Bizonyos vélemények szerint nem elég bátor a film és nem hiteles, mert túl könnyen hagyja Lucast sodródni az eseményekkel, és körülötte mindenki hülye. Ez teljesen alaptalan. Nincs értelme küzdenie. Tudja, hogy minden szó, minden magyarázkodás csak rontana a helyzetén. Hisz egy öt éves kislány szava áll szemben az ő (munkája miatt vitatható) szava ellenében. Pont itt éreztem a történet és a film gyengeségét, és itt picit igazat kell adnom azoknak, akik logikátlanságot kiabálnak: Így nem dőlnek el azért ügyek. Pedagógus nem hallgat így ki gyereket, holott erre konkrét kihallgató szobák vannak, konkrét szabályokkal (ami persze, lehet, hogy megtörtént időközben, csak nem látunk belőle semmit). Egy elismert vezető személyiség nem dönthet érzelmi alapon.  Egy gyerekkori barátságot pedig nem lehet elintézni annyival, hogy  valakinek abszolút igazat adunk, míg másnak nem, és nem próbálunk meg mindennek a végére járni. Ezt nem hittem el. Ráadásul túl fekete és fehér is lett emiatt a film.

 A feszültség már egy idő után annyira nyomasztóvá válik, hogy pont jókor jött Lucas kiborulása, és egy határozott "kapjátok be"-vel kicsit ledobja magáról a mártír szerepét a néző előtt. Minden olvasat ellenére kényelmetlen a film kérdése: Egy kisgyermek szava valóban megkérdőjelezhetetlen? Vajon, ők sosem hazudnak? Mi van, ha tévesen ő a katalizátora egy ártatlan ember szenvedésének? Ezek olyan kényes kérdések, amelyek  filmen ritkán köszönnek vissza (Szalmakutyák [1971] jut eszembe egyedül, de ott a megerőszakolás járt hasonló következményekkel). Persze, hogy kényes kérdések, hiszen évente rengeteg gyermek esik áldozatul az egyik legundorítóbb, ha nem a legundorítóbb bűncselekménynek. Mads Mikkelsen megkockáztatom sosem volt még ilyen jó, pedig nem egy kezdő aktor. Tökéletesen leolvasható az arcáról a tehetetlenség, a kétségbeesés, de ugyanakkor az igazságtalanság dühe is. Elementáris.

A film végéről (SPOILER)

Igen, megtörtént az ominózus hazugság lelepleződése. Amit itt picit vásári módon éreztem megvalósítani, egészen az utolsó jelenetig, amikor is Lucas fiának vadászvizsgáján valaki a férfi mellé nem lő az erdőben. Ugyan csak a sziluettjét látjuk, de az a jelenet tökéletesen elmondja, hogy aki egyszer meg lett bélyegezve, annak örökre annyi. Remekül mesél Vinterberg pusztán képekkel, hiszen itt sem volt szükség magyarázkodásra. Végig ott sunnyogott a háttérben a billog, mint jelkép.

Egy másik olvasat (SPOILER)

A film után kezdett az agyamba furakodni a gondolat, hogy Klara apja egyáltalán nem biztos, hogy ártatlan. Az elején kiderül ugye, hogy a kislánynak gondok vannak a rövid távú memóriájával (pl. nem tudja, hogy került a bolt elé.), illetve a hallucinációi miatt az objektivitása is megkérdőjelezhető (a kutyás jelenetre gondolok). Az apja belép a szobába, akinek elsőre csak a sziluettjét látja, és rögtön Lucasnak hívja. Hiszen szereti Lucast, a film elején ez egyértelműen kiderül. Egyfajta apaként tekint rá. A rövidtávú memóriavesztés súlyos trauma, sokk következménye. Igaz a sokk kialakulhatott a nem épp idilli családi helyzettől is, nem csak a lehetséges molesztálástól. A templomi jelenetben, mikor összenéz Lucas és az apa (pont akkor, amikor a szertartás levezénylő pap a bűnösségről beszél) akkor inkább Lucas részéről történik számonkérés, de ez elég meredek álláspont. A végén pedig a lövés akár figyelmeztetésként is szolgálhat, hogy "tartsd a pofád".  Ez persze csak egy lehetséges értelmezés, koránt sem egy tényként kezelt olvasat. Kommentben kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Összegzés: Nem egy szíves témájú film, de beszélni kell róla, Vinterberg pedig a lehető legjobban beszél. Mads Mikkelsen elementáris játéka, a Dán városka autentikus környezete, a tapinthatóan feszült és kényelmetlen atmoszféra , valamint a nyilvánvalóan kényes témaválasztás, mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ismét picit elszégyelljük magunkat, hogy emberek vagyunk.

Értékelés: 8,5/10