Farkas
Wolverine
2013
Hatalmas nagy ez az X-men univerzum. Megannyi híres és jeles karakter lakja, mégis ha meghalljuk ezt a szót, akkor azonnal mindenkinek ugyanaz ugrik be: Farkas (nekünk, Rozsomák, a pocsolyán túliaknak).
Hugh comedy
Farkas, aki már másodszor kap önálló filmet, ezúttal sokkal állatiasabb és jobb és mindenben felülkerekedőbb, mint eddig bármikor. Nem mondom nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt az alkotóknak, hogy Farkas állatias legyen, elnyomott érzelmekkel teli magányos hős, de azért legyen mellette partner is, aki kézen fogja és közben vadállatunk sziporkázzon az egyszavasokkal és még egy kicsit legyen szerelmes is. Gondolom látszik, hogy nem igazán egyszerű a szitu, és azzal, hogy ezt mindent vállalták is az alkotók, sajnos felemás lett a helyzet. Farkas minden eddiginél vadállatiasabb, és minden eddiginél jobbak a dumái is (bár azért nem kell olyan jópofa egyszavasakra gondolni, mint a Vasember esetében), viszont az érzelmes és szerelmes részei iszonyatosan giccsesek és hiteltelenek. A történet egyébként jó és hordoz magában kellő izgalmat, viszont tétet kevésbé. Az a legnagyobb hiba ezzel a filmmel is, mint az elsővel, hogy Farkas önmagában nem elég. Kell valami olyan karakter mellé, aki igazán fenyegetettséget jelent rá. Az ő kis világára. Ezért jók az X-men filmek (Magneto, Stryker nemezis) és ezért középszerűek a spinoffok. Farkas nyilván kívülálló, és ezt a részét tökéletesen elbaltázták az Originsben, itt viszont nem (annyira). Kívülállóságát azzal hozták elő, hogy egy ismeretlen közegbe (Japán) helyezték, ezzel újra egy vadászó, kívülálló lénnyé tették. James Mangold (rendező, Börtönvonat Yumába, Nyughatatlan), szerintem kifejezetten jó munkát végzett. Jó ötlet volt a Japán mondavilág és az azt körülvevő családi hierarchiát behozni. A történet egyébként nem bonyolult: Farkas elmegy egy régi ismerőséhez (akinek az életét megmentette) Japánba, mert az öreg már haldoklik. Ottléte alatt szerelmes lesz és belekeveredik mindenben amibe lehet. Jönnek a yakuzák, ninják, dobálóznak a Ronin szóval, no és ott a japán tradicionális "finom" apa-gyerek kapocs, sőt, Farkas még az öngyógyító képességének is híján lesz. A pozitív hősök kidolgozottak, és Farkas is talán itt a legjobb, viszont a belső útjuk, kissé elhanyagolt. Az ellenfél oldal pedig csak arra van végig a filmben, hogy bizonyos időközönként odapörköljenek Farkasnak, így a "nem japán mondakör mazoistáinak" is legyen mit nézni. Sokan fújjoltak, hogy nem elég látványos és akciódús a film. Való igaz. Tényleg nem az. Az első katonai és a vonatjeleneten kívül , gyakorlatilag tényleg maximum a csodás fényképezésben, és látványtervezésben gyönyörködhetünk, de engem ez egyáltalán nem zavart. Ez egy echte japán mondakörre épített szuperhősös film, aminek ez a rendje és módja. Ha valaki robbantásokat akar nézni, az nézze a Bosszúállókat. Még a vonat jelentre visszatérve, páratlan ötlet, hogy levették a zenét alóla, így igazi, lélegzet visszafojtott jelenetsort nézhetünk.
Összegzés: Ki tudja milyen lett volna a film, ha Aronnofsky rendezi, de James Mangold is megcsinálta nyárra a maga ablakba kitehető mutánsfilmjét. Nem kiugróan jó film, de nem is egy vállalhatatlan szar. Farkast picit átalakították, kicsit más közegbe tették (ami egyébként remek), adtak neki jófajta egyszavasokat, körbepakolták ellenfelekkel. Szóval semmi extra, de még így is jobb, mint az Origins.
Értékelés: 7/10
