Másnaposok 3.

Hangover 3

2013

Megannyi mondás kering az eszemben, az a baj egyik csúnyább, mint a másik. Azért párral szeretném felvezetni mit is érzek a Másnaposok 3. megnézése után: „Szarból nem lehet várat építeni”, „Ez fos, de ha összeáll még lehet szar”, „Nesze semmi fogd meg jól”.

Berúgás nuku
Todd Philips köpött egy nagyot és alá állt. Ezzel a filmmel végérvényesen eljutott arra a pontra, amikor is már nekem kellene elnézést kérnem helyette. 2 éve még simán leforgatta ugyanazt a filmet, ami még 4 éve szellemes, újszerű és szerethető volt. A második részre sikerült annyit elérni, hogy még undorítóbb, még polgárpukkasztóbb lett, Alan Garner karakterét kidomborította, indokolatlanul sok játékidőt szentelve arra, hogy Zach Galafinánc durrogtassa a gyengébbnél gyengébb egy mondatosokat. Tévedések elkerülése végett, azért a második részen lehetett nevetni olykor olykor, és voltak jól eső poén gyomrosok is. Az idei trilógia záró mű, leginkább kirívó hibája, hogy …nos… nem vicces. Mondanom sem kell, hogy vígjátéktól azért ez nem túl magasztos tulajdonság.  Még 2009-ben volt három jól megírt kissé béna és esetlen csákó, akik irtózatosan becsavartak, majd elkezdték felfedezni a történteket. Már maga ez a ficsőr is remek, a karakterek között működött a csízio, volt tét, motiváció, konfliktus, és csuklóból kirázott poénok, gegek. Addig a 2011-es part 2 tipikus példája a sorozatgyártásnak halivúdi módra.  Kaptak is hideget-meleget az alkotók, így úgy döntöttek a harmadik részre vért frissítenek. Kivették a piálást, nincs másnaposság, esküvő utáni eltűnés, stb…  Ezúttal John Goodman tűnik fel, mint rossz fiú, akinek a vagyonát fújta meg Mr.Chow. Mit lehet tenni, elrabolják szegény Doug-ot, aki a három részben összesen nem játszott annyit, mint Alan egy negyednyi részben, de sebaj. Szóval a történet: Felkutatni Mr.Chow-t, átadni Goodmannek, ő meg visszaadja majd Dougot.  Nyilvánvalóan ez csak egy mondvacsinált ügy, hiszen aki ilyen alvilági figura, mint Goodman, akkor pikkpakk felkutathatná az őrült kínait, (ha már ugye a semmiből sikerült a triót) de hát ugye úgy nem tudnánk feszengeni majd 2 órát a székünkben. Izgalom nem sok van ugyanis, csavar is csak úgy ímmel ámmal. Na de ki nem szarja le? Ott van a jól működő trió, Alan beszólásai, fasza zenék és a humor ugyebár.  Galifianakis egyszerűen nem tudja elbaltázni ezt a karakter. Nem tudom a magánéletben milyen ember, de az tuti, hogy nem áll messze tőle a hülyeség. Ennek ellenére most túl sok volt belőle. Az azonban tény, hogy Ő menti meg ezt a filmet, noha hamar kiderül, hogy itt bizony gyógyíthatatlan betegség van jelen. Akiből még sok volt az Mr.Chow. Eddig is a széria legvisszataszítóbb jelensége volt, persze fűződik az ő nevéhez is pár jól belőtt poén, de összességében végtelenül irritáló és itt már sajnos főszereplőként jelent meg.

Összegzés: Noha próbálták a kötelező poénokat és kliséket ezúttal egy igazi történetre felfűzni, hamar bebizonyosodott, hogy ebben nagyon gyengék az alkotók. Ezúttal sok olyan poén kapott helyet, ami az adott szituációban inkább sértő, mint vicces. Hiába a politikailag inkorrektség, hiába a színészek (akik közül szerintem ezt a rész Cooper és Helms nem élvezte annyira) közötti jó kémia, és az általában vicces Alan. Nincs ebben a filmben már semmi ami emlékeztetne a minőség szóra. Értékelendő, hogy ezúttal nem ugyanazt készítették el, mint az előző résznél, a baj, hogy ez még így is hígfos, hogy a film színvonalánál maradjunk.

Értékelés:  4,5/10