Ki  Batman legnagyobb ellenfele?

Most, hogy újra sokat hallani Batman nevét a sajtóban (Ben Affleck lévén), összeszedjük az eddigi filmek nemeziseit és megpróbáljuk kideríteni, hogy ki a legjobb és legkeményebb ellenfele.

5.  Ra's al Ghul (Liam Neeson)

Liam Neeson atom kemény ezt mindenki tudja.  Volt már Isten, Jedi kiképző és Batmant is tanította. Noha ez még nem emeli őt szupergonosszá, az azért már csak dob valamit a latba, hogy halhatatlan, nem?  Nolannél biztosan nem, hiszen ez a fajta természetfelettiség nem fér bele, az ő által vázolt Gothami világba. A férfi félelmet nem ismerő , kemény és képzett tanítómester, akitől Batman okkal tartott a 2005-ös filmben is.

4. Pingvin (Danny DeVito)

Tim Burton 1992-es filmjében tűnt fel  a filmvásznon és azonnal jelentős átalakuláson esett át. Csak úgy, mint Nolan ő is testre szabta karaktereit, noha Burton inkább a szürrealizmus felé hajlott (ellentétben Nolan realista gondolkodásmódjával). Eltűnt a cvikker, és az arisztokrata  kinézet. Helyette igazi torz kis mogorva lényt kaptunk, azonban megmaradt néhány a képregényre is jellemző stílusjegy.  Pingvin motivációja egészen egyszerű, soha nem érezte, hogy emberként (?) kezelnék. Szülei nem bírták elviselni és a csatornába dobták, gyerekkora nem volt, és azóta is kénytelen a város alatt élni. Ezért úgy véli, bűnhődnie kell azoknak, akik kitaszították,  vagyis az egész városnak.  Nem kifejezetten az a nagyon veszélyes ellenfél, sőt van nála durvább is, viszont a szánni valósága és a könyörtelen tettei ellenmondásos és megfejthetetlen karakterré teszik. Ravasz és akaratos bűnöző, aki képes lenne tényleg mindent maga alá gyűrni, hogy igaza érvényesüljön.

3 Madárijesztő (Cilian Murphy)

 2005-ig méltatlanul került gonoszt is Nolan karolta fel. Batman egyik ellenfeleként tűnt fel, igaz ezt ő titkolta a legjobban. Negédes, tisztelettudó viselkedése, nyegle alkata pont olyan álca, mint gonoszként a madárijesztő jelmez (ami a Nolan féle realista Batman univerzumban egy zsákot takar). A Jonahtan Crane néven anyakönyvezett pszichopata őrült nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint saját mérgével elpusztítani Gothamet, ami azért ránézésre egy ilyen alaktól nem gyenge. Bár nem volt igazán komoly ellenfele Batmannek a Kezdődik!-ben, a Felemelkedésben annál fontosabb szerepet kap, rögtönítélő bíróként. Bemutatja, hogy az ő igazi erénye a túlélés, és a minden helyzetből győztesen kikerülni akarás. Fontos és összetett karaktere a nemezisek csoportjának.

2. Bane (Tom Hardy)

Még most is rémálmainkban jön elő Joel Schumacher 1997-es elképesztően ostobára (konkrétan beszélni képtelen) lecsupaszított, domináját kiszolgáló izomkolosszusa.  A világ nagy igazságszolgáltatása, hogy Nolan Bane-t is emlékezetessé tette, csak úgy, mint majdnem minden gonosz karakterét.  Ugyan a Felemelkedésben is nagydarab, pusztító lett Bane, de sokkal több is annál. Egy igazi vezér, aki intelligens, stramm és vagy győzelemre, vagy a halálba vezeti szolgáit, mégis mindenki hallgat rá. Ami fontosabb, hogy ő volt Nolan filmjeiben az első, aki fizikálisan is képes volt Batman/Bruce felé kerekedni. Emellett magán hordozza a gonoszok összes sztereotípiáját. Nincs mit szépíteni, Bane úgy a maga emberi valójában félelmetes. Ehhez hozzájárul Tom Hardy (aki korunk egyik legjobb fiatal aktora) szociopata szem és hangjátéka.

1. Joker (Jack Nicholson / Heath Ledger)

Ki más is? Joker és Batman legendás párharcai tipikus megtestesítői a Gonosz és Jó küzdelmének. Egyik sem ölheti meg a másikat és egyik sem tűnhet el. Ha ez megtörténne akkor felborulna az állandó küzdelem, az egyensúly.  De vissza a filmekhez. Igen, itt nehéz a választás, mert két igazán jó kvalitású színész keltett életre két igazán jól megírt ám egymástól eltérő karakterű gonoszt. Mégis ha választani kell, akkor Nicholson az igazibb Joker. Mielőtt azonban a Ledger fanboyok elkezdenék gyűjteni virtuálisan a nyálukat, engedjék meg, hogy kifejtsem.  A klasszikus, megalomán, viccgyáros bohóc karakterét, mind vizuálisan, mint színészileg Nicholson testesíti meg.  Az ő színészi játéka tényleg olyan,  amilyennek egy Jokernek lennie kell. Röhög, szomorkodik, táncol, dühöng és teszi ezt a legteátrálisabb módokon.  Ő nem pusztán ölni akar,  a vicc kedvéért. Ő azért akar fájdalmat okozni Batmannek, mert egyszerre tűntek fel a porondon és a Denevérember nagyobb népszerűségnek örvend.  Nicholson egyébként is egy született bohóc és az arcberendezése is illik a pszcihopata tréfamesterhez. Ezzel szemben Ledger és Nolan Jokere nagyon más. Nicholson és Burton tréfamestere spontán, ügyetlen, sokszor improvizatív. A 2008-as Joker nem. Ő tervez.  Nála a káosz játszik főszerepet.  Nem az egóját sérti, hogy valaki jobb nála, vagy híresebb, vagy gazdagabb, esetleg nem bukik rá egy szép nő (Vicky Vale), hanem csak megakarja mutatni, hogy a szárnyas igazságosztó  és Gotham sem jobb nála egy szemmel sem.  Nicholsonhoz képest a legjelentősebb változás nem is itt kereshető, hanem a kinézetben és a színészi játékban.  Burton Jokerének harsány játéka nem köszön vissza itt. Noha Ledger féle Joker is imprózik és tréfálkozik, kikerülte azokat a manírokat, amik jellemzők lennének rá és hívott így létre egy igazi szörnyet.  Nem tudjuk a múltját, nem ismerjük az eredetét.  Saját beteg képére próbálja meg formálni Gothamet. Nem érdekli semmi más, csak a rombolás és a káosz. Legjobb példa a filmben, mikor Batman bever neki egyet, ő csak nevet. Elérte a célját: Kihozni Gothamet a béketűréséből.  Ezen okoknál fogva nem jobb egyik karakter a másiknál, csak más. Nicholson féle Joker hűbb a karakteréhez, Nolané jobban beleillik a saját világába. Az azonban elmondható mindkettőről, hogy veszélyes és emlékezetes karakterei a Batman sorozatnak és hála Istennek két olyan ember keltette életre őket a vásznon, akik gyakorolták is a hivatásukat, nem csak benne éltek, mi rajongók, pedig  örülhetünk ennek.