Átalakulóban a filmipar!

Hogy egy közhellyel indítsam rövid kis tanulmányomat: Filmet nézni mindenki szeret! A közeljövő kérdése az lesz, hogy mikből válogathatunk. Nagyon úgy fest, hogy a filmipar egy bizonyos szegmense leginkább egy nagy olvasztótégely irányába tart, ami financiálisan eddig megtérült, de vajon, szükséges ez? Most még biztosan sokan pislognak, hogy mi is van, de mindjárt kibogozom.

Régebben úgy állt a filmipar, hogy adott volt egy (főleg) anyagilag (részben kritikailag) sikeres produktum, aminek elkészítettek n a négyzeten számú folytatását Fontos leszögezni, hogy mit jelent az, hogy sikeres egy film. A film akkor sikeres, ha anyagilag behozza az elkészítési költségét és a film promotálására szánt marketingköltségeket is. Ezek egy nagyobb blockbuster filmek esetén (mindjárt kitérünk rá ez a szó mit jelent) könnyen elérheti a 200+150 millió dollár(!)-os költséget is. Ahogy bekerül a mozikba, az első hétvégi (általában a legnézettebb) adatok alapján előre lehet becsülni, hogy megtérül a film gyártási és reklám költsége vagy sem. (Persze előfordulnak olyan dolgok, hogy később táltosodik meg a film, pl. a kedvező kritikák és pozitív szájhagyomány lévén) A bevételi mutatókat (amerikai filmek esetén) amerikai és nemzetközi piacon elemzik. Nos régen egy ilyen sikeres film esetén egy stúdió örült. Örült a pénzének, annak, hogy (ha szerencséje van) kritikailag elismert lett a film (de legalább nem húzták le a kritikusok nagyon), annak, hogy jó időben pozicionálták stb.. Minden filmes tudja, hogy a filmek szempontjából kitüntetett fontosságú a nyár. Ez mára már gyakorlatilag április végétől elkezdődik, ekkor kezdik ugyanis adni a nagy blockbuster filmeket a mozik. A blockbuster nagyjából "kasszarobbantó, monumentális alkotás"-ként lehet elképzelni. Mondunk rá példát: Karib-tenger kalózai filmek, Superman, Batman filmek, Halálos iram stb.. Szóval a stúdiók ezeket a filmjeiket igyekeznek nyárra pozicionálni, hogy a lehető legnagyobb pénzeket szakítsák, ezekkel a nem ritkán elképesztő látvánnyal és izgalommal megtűzdelt alkotásokkal. Kitermelték a stúdióknak a pár 100 millájukat. Ebből egy évbe csináltak 4-5 nagyobbat, meg pár kisebbet és ha kedvezően állt a Nap, akkor jó évet zártak.

A fordulópontot 2012 májusa jelentette és a Disney. A miki egeres cég és a Marvel nagyot húztak ugyanis. A Marvel képregény kiadó cég, tudatosan 2008-óta úgy adja el és rendezteti a képregényhőseinek jogait, hogy kapcsolódjanak egymáshoz. Ezt mára már szekvenciáknak aposztrofálják. Az első szekvencia 4 év alatt zárult le. Kezdődött 2008-ban a Vasember és Hulk kalandjaival és 2011-ben zárult le Amerika kapitány és a Thor filmekkel. Kritikailag és anyagilag is sikeresnek mondható filmekről beszélünk. Minden filmben voltak átfedések a másikkal, így 2012-ben egy nagy "reunion" (találkozás, egyesülés) keretében megszületett a Bosszúállók (The Avengers) című film. A filmbe az eddigi 4 nagy film karakterét bepakolták, mellé másik pár kisebbel, kaptak egy nemezist. A cég belepumpált a filmbe pár száz millió dollárt. Elképesztő látványvilágot pakoltak mellé. Adtak egy kreatív, karaktereket nagyon jól irányító író-rendezőt (Joss Whedon). Rászántak a marketingre szintén egy filmnyi költséget és hopp. Jött a Bosszúállók és mindent lemosott az évben, amit csak lehetett. Olyan elképesztő sikeres fogadtatást kapott a film, amire szerintem még a stúdió fejesei sem számítottak. A nyitás első pár hetében a film kritikailag a legnagyobb filmes adatbázis Top10 világ legjobb filmjébe ért be. Jó jelenleg szépen, ahogy várható volt visszacsúszott. Jelenleg már "csak" a 158. De azért egy fantasy-képregény filmről beszélünk. Anyagilag meg leírni is durva. Egy tavalyi bevételi lista alapján 1,6 milliárd dollár az összbevétele, ami azóta bizonyosan nőt.

Innentől kezdve érdekes a történet. Hiszen, melyik a biztosabb befektetés?  Egy nagyobb ráfordítású, de szinte biztosan magas bevételt hozó "sequence blockbuster" (ill ezeknek az egyes al filmjei) vagy több kisebb, kockázatos, új,  de olcsóbb. Az utóbbira jó példa, hogy míg a szekvenciális filmjeikre tódul a közönség, a saját gyártású alkotásaikról menekül. Jó példa erre a John Carter című filmjük (mely siralmasan a film költségének negyedét termelte vissza) vagy a Perzsia hercege. A Disney és a Marvel döntött: Jön a Bosszúállók 2. Ehhez persze, ismét elkezdték gyártani a 4 főkarakter új szekvenciáját. Idén áprilisban jött a Vasember 3, ami egyértelműen már önmaga a Bosszúállók 1 sikerét is döntögeti. Első pár nap alatt 200 millióval nyitott. Kritikailag ismét jól teljesített. Idén még jön a Thor 2, jövőre pedig az Amerika kapitány. 2015-ben pedig ismét összegzünk és jön a Bosszúállók 2. A Disney pedig hátradőlhet, mert nem kell kockáztatnia. Bedob évente 1 nagy, és pár kisebb filmet, így ha azok buknak, szuperhőseink (akikre az amerikai filmnézők, saját korlátolt számú hőseik híjján, mindig kíváncsiak lesznek), megmentik a feneküket. Minek kockáztatni 2-300milliós új filmekkel, ha a bevált ennek az öt, hatszorosát is visszatermeli? Egy dologról feledkeztek meg: Arról, hogy nem mindenki akarja ám állandóan Vasember és Thort nézni a filmvásznon. Van aki szeretne új frencsájzokat, merész újító filmeket nézni. A Disney persze gondolkodik ám előre is. Hiszen náluk van a Star Wars filmek jogai is. Így 2015-2019 között 5 azaz 5 db. új SW filmet láthatunk. Évente egyet. Tehát a recept adott, a Disney hátradől, közben szénné szedi magát financiálisan és várhatólag kritikailag is (hiszen a szakma legkirályabb alkotóit már magához csábítgatta), mi pedig tapsoljunk ennek a pár filmnek. Szeretjük is ezeket az alkotásokat, de nem ennyire. Példás hasznon növelési folyamat ez, de reméljük nem mindenki óhajtja ezt a formulát bevetni, mert annak tényleg sok sok kisebb film látja kárát. Pedig rájuk is nagyon nagy szükség van!