Eleven testek

Warm Bodies
2013

Ezt az évet sem úsztuk meg zombikók  nélkül. Míg nyáron egy zombis blockbusterrel (Z.világháború, kritika hamarosan itt), addig tavasszal egy zombromkom-mal találkoztunk. Elmondható, hogy annak ellenére, hogy a zsánert (az idő előrehaladtával) úgy csupaszították le csontig húsáról, ahogy tették azt a zombik embertársainkkal, nem lett rossz film az Eleven testek.

Rossz vér, de frissítő
Ki tagadná, hogy egyre unalmasabbak a zombik. Tele van velük a játékipar, vannak zombis tv sorozatok, minden évbe gyártanak komoly hangvételű ijesztgetős filmeket is. De valljuk be: jól jönnek az olyan egyedi filmek mint pl. A haláli hullák hajnala, vagy a Zombiland. Nos az Eleven testek nem kifejezetten nevetgélős film, és nem is ér fel minőségben a fent említett filmekhez. A film zanázsítva egy modernkori Romeo és Júlia történet, alkonyatosítva, de nem olyan geilül, és több horror elemmel. Mit ad isten főhősünk egy R nevű zombi, akinek érzései vannak, sőt még beszélni is tud úgy, ahogy, beleszeret egy July nevű lányba. Az Eleven testek egy nagyon jópofa koncepciót követ, amit eddig nem láthattunk másutt: R végig narrálja a filmet, főleg az érzéseket, amiket nem tud kimutatni. Ez már kellően egyedi ízt kölcsönöz a filmnek, de erre jön még Jonathan Levine senki máséval össze sem hasonlítható szarkasztikus humora. A rendező már bizonyította milyen jól ért a komoly hangvételű filmek, humoros oldalának kidomborításához. Amilyen ügyesen megoldotta ezt a rákkal szenvedő előző filmjében, a Fifti-Fiftiben, hasonlóan minőségi lett itt is a humor és a gegek. A két főszerplő (Nicolas Hoult és Teresa Palmer), szerelmi történetén kívül, azért kellett egy másik szál is ez pedig a zombi társadalom (egésze nem nézi jó szemmel az élő lány és a holt fiú kapcsolatát) és az ember túlélők közti forradalom. Kellően el van bagatelizálva ez a része a filmnek, és nem kellően érdekes, köszönhető John Malkovich nagyon elszúrt karakterének (July apja) is. Amilyen jól kezdődik a film és megismerjük a zombi társadalom (egyszerű) törvényeit, és az emberek túlélési mechanikáját, valamit átéljük a két kaszt első találkozását a vásznon, annyira feltűnően nem tudja a film merre induljon, majd kicsit bátortalan módon a szerelem felé hajlik. Kap egy giccses, de  elfogadható amerikanizált lezárást, de cserébe legalább kárpótol a vége, hogy nem veszi komolyan magát. Még pluszban szeretném megköszönni az alkotóknak, hogy ilyen műgonddal állították össze a film soundtrackjét. Már-már Tarantinosan zseniális.

Összegzés: Bátortalan, de mindenképpen üdítő film, ami kicsit kibújik a zombis-horror zsáner keretei közül és valami újat mutat be. Nem a szegény ember Alkonyata, a annál sokkal több van ebben a filmben, de senki ne várjon maradandó emléket. Vámpírok és vérfarkasok után, a jövőben a zombiromkom lesz a nyerő?

Értékelés: 6,5/10