Transz

Trance
2013

Danny Boyle igen komolyan kezdte a filmes karrierjét, és egy 1-2 megingástól eltekintve kivételesen tökéletes a filmes pályája eddig. Most a Gettómilliomos és a 127 óra után ismét lepakolt egy remek filmet, sorban a harmadikat egymás után.

Transzba esve
Simon (James McAvoy) játékfüggő. Adósságának törlesztésében Franck (Vincent Cassel) és bandája segít, cserébe azonban Simonnak el kel lopnia egy tizen milliós Goya festményt. A férfi azonban átveri uzsorásait és elrejti a képet. Mikor a rablás után kap egy kokit a fejére, kórházba kerül, ahol kiderül. Amnéziás lett és elfelejtette, hova dugta el a festményt. Egyetlen lehetőségük, hogy elviszik egy hipnotizőrhöz, Elizabethhez (Rosario Dawson), aki megpróbálja előcsalogatni Simon agyából az elfeledett és jól elrejtett információt. Innentől többet nem tudunk elmondani a filmről, mert annyi csavar van benne, ami egy csavart gyártó cégnek is sok lenne. Danny Boyle nagyon érti a dolgát az biztos. 3 éve csinált egy 1,5 órás egyszemélyes karakterdrámát, videóklippként megvágva, úgy, hogy mégis tele legyen érzelmi töltettel. Ezt most úgy ahogy megismétli 3 főszereplővel, hasonló vizuális őrülettel megáldva (bedöntött kameraállások, hosszú és rövid snittek váltakozása, hihetetlen helyekről történő "megfigyelő" kameraállás stb). Minden karakter kellően kidolgozott, többdimenziós,  folyamatosan komplex érzelmi döntéseket pakol mögéjük, így egy percig sem tudhatjuk épp ki hazudik, ki mond igazat. Sokszor nem is érdekel a hihetetlennek tűnő történet vezetése, hiszen tudjuk, hogy játszik velünk. A színészek igazán jó munkát végeztek. James McAvoy pl. szerintem, élete alakítását nyújtotta Simonként, míg Rosario Dawson is hasonlóan parádésat alakít. Vincent Cassel azonban picit háttérbe került, nem ő vitte el a show-t, és a bandája is kissé kidolgozatlan maradt. A stilizált, sokszor 1-1 helyen játszódó snittek, elidegenítenek, nem engedi, hogy valamelyik karakter mellé idő előtt odaálljunk, egészen a végéig játszik velünk, hogy aztán leossza a maga maflását. Vannak ellentmondások ugyan és itt-ott fura megoldásai a film történetének, de roppant mód élvezetes bemerészkedni Boyle thriller útvesztőjébe, hogy aztán fokozatosan vágjunk át az  átláthatatlan bozótosán.

Összegzés: Komplex, jól kidolgozott, (néhol túl) csavaros thriller. Danny Boyle ismét sikerre vitt egy - tőle nem is annyira messze álló - műfajt, a maga bő másfél órás, szédítő sebességű vizuális száguldásában. Mi azonban élveztük minden percét. Nézzétek meg megéri!

Értékelés: 8/10