Drágább, mint az életed!

Good Day to Die Hard
2013

Senki nem vádolhat azzal, hogy nem szeretem a Die Hard filmsorozatot. Amerikának kellenek az olyan tökös hősök, mint McLane hadnagy. Én meg már taknyos gyerekkoromban is példaképként tekintettem az állandóan véres atlétájú McLanere, nem tudom ezt hogyan engedhették meg nekem, de ez mindegy is most...

Jó nap a sorozat lezárására
Tehát, mint mondtam senki nem vádolhat azzal, hogy ne kedvelném a sorozatot. Sőt ha megengedtek egy kis nagyzolást, a film magyarországi stúdiójában is jártam a forgatás kezdetén. Láttam a kellékeket, technikusokat stb... Nagy várakozás előzte meg tehát részemről a filmet, de John Moore rendező neve hallatán sajnos agyalapi szamárköhögésben törtem ki (fene vigye el, szar volt az a Max Payne film, mégis bírtam). Nincs mit szépíteni, Moore nem egy rendező ikon, legjobb indulattal is egy elfogadható iparosnak lehet mondani, így várható volt, hogy a film nem fogja lerobbantani az fejünket. Skip Wood írótól, pedig azért vártunk valami elfogadhatót, de... szóval amit láttunk arra csak azért mondok csak annyit, hogy pocsék, mert tisztelem a frencsájzt. McLane megtudja, hogy fia Jack Moszkvában (álá Budapest) bele keveredett egy politikai játszmába no meg kellő mélységű ürülékbe is. Papi magára ölt a trikóját és megmenti - magát keménynek gondoló - fiacskáját egy durva hajszában, ami Moszkvától Csernobilig tart. Ha valami röviddel kellene jellemeznem az egész filmet, az lehetne, hogy  kaptunk egy családi apa-fia buddy moviet, ami asszisztál ahhoz, hogy az alkotók mindent látványosan szétrobbanthassanak maguk körül egy jó kis randalírozás közepette. Sajnos tényleg ennyi a film és nem több. Nem igazán működik itt semmi. A történet igazi tét nélküli, összecsapott férc munka, ja meg lyukas is. A filmek eddigi magját adó rövid velős, McLane beszólások gyakorlatilag óvódás szintre süllyedtek:
"-Szeretlek fiam"
"-Apa mi családunkban ez nem divat"
"-Igazad van a fiam, akkor adjunk nekik"
"-Ez a beszéd fater"
Ennek egyenes következménye, hogy Bruce Willis nagyon nagyon látványosan unja mindazt, ami körülötte zajlik. Anno McLane végig járta az emberi(zsarui) megpróbáltatások minden lépcsőfokát. Megmentette a feleségét, visszafoglalt egy épületet, gépet terroristáktól, elvált, leküzdötte az alkoholizmusát, szembesült a bosszúval, ami néhány nyomozót utolér, megmentette a lányát és rendezte azzal a viszonyát, és mellesleg megmentette Amerika becsületét. Minden lapot kijátszottak már. Adott egy olyan öregembert, aki szívesebben zabálna és tévézne, otthon olykor-olykor nagyot kortyolva jéghideg Budweiseréből és keseregni eddigi nem könnyű életén. A baj, hogy itt meg sem próbálták leplezni, hogy nincs már mivel meggyötörni ezt az embert. A fiával a viszony persze szar, és egy csapásra jó lesz. Ami még a Feláldozhatókban működött cinikus kikacsintás pl. a korra, az itt már gyötrelmes. Mindeki tudja, hogy Bruce kivülről öreg, belülről még mindig badass. De ezt nem felejtik el félóránként valami ócska humor forrásba belecsempészni. Nincs igazi kidolgozott karakter a gonoszok oldaláról sem. Az akció szcénák relatíve korrekten vannak levezényelve. Bár a vágás kapkodó, pontatlan, a képi világ pedig eléggé unalmas, színtelen. Ennek ellenére igencsak megdörren néhány jelenet. A zenét az eddigi részek direktora,  Marco Beltrami jegyzi és Ő legalább igazi Die Hard hangulatot hoz a filmbe.

Összegzés: Egy régi sikerszéria legutolsó bástyája omlott össze. Nem tudjuk kit lehet hibáztatni a filmért, véleményem szerint egyformán hibás Woods író és Moore rendező is a film gyenge minősége miatt. A negyedik rész még igencsak jól teljesített, de már remegett a léc, itt pedig szépen a porba is hull. Nagyon akartam szeretni ezt a filmet, de egyszerűen nem lehet. Makacs sündisznóként lök el mindenkit magától hegyes tüskéivel. Bruce fanok, Die Hard fanok! Ne nézzétek meg! Úgy fogjátok unni, mint Willis magát a filmben.

Értékelés: 3,5/10