Lincoln

2012

Az már mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy Steven Spielbergben a filmek iránti rajongás két személyisége lakozik: Az egyik a scifi/kaland kedvelő Spielberg, a másik a történelmi filmes/háborús Spielberg. Lehet vitatkozni, hogy melyik áll neki jobban, mind két személyiségre vannak jó és rossz példák is. A Lincoln inkább a jobbak közé sorolandó, azonban ez nem az ő érdeme most.

Most nem vámpírvadász
Mint anno írtuk, Spielberg, mára eljutott arra a pontra, hogy mindegy, hogy miről akar filmet készíteni, lesz rá pénze és ha néző nem is, a saját szórakoztatására akkor is elkészíti. A tavalyi - szerintünk -  közepesre-gyengére sikerült Hadak útján után, nem sokat teketóriázott és ezúttal az amerikai történelem legfontosabb elnökéről készített egy majd 3 órás giccsparádét. A Lincoln, az amerikai történelem szemszögéből igen fontos kort és eseményt idéz meg (ami európai gyomornak kicsit lehet máshogy hat): a rabszolgaság eltörlését. Lincoln azt gondolta, ha elő terjeszi a kibővített/módosított alkotmányt, és ezt sikerül megszavaztatni többségben, az végre lezárhatja a polgárháborút és új hajnalként békét, és egyetértést hoz a világra. Mind tudjuk, hogy még a 20.szd derekán is megkülönböztetett eljárásban részesültek a négerek, úgyhogy most koncentráljunk szigorúan erre az idő intervallumra. A Lincoln film legnagyobb bajai: A közel 3 órás játékidő alatt a fő konfliktus forrásra jutunk állandóan vissza. Mindig ugyanaz cirkulál végig: A rabszolgaságot eltörölni, a háborút lezárni. Erre azért van szükség (vagy azért érzett szükséget az író), mert, hogy a film gyakorlatilag folyamatosan zárt termekben játszódik és nem enged betekintést a háború borzalmaiba és a sorsok alakulásába, így muszáj sulykolni, hogy szükség van rá. Jobb lett volna ha látjuk. Na mindegy. Kifejezetten zavaró, hogy Lincoln állandóan 30 mondatos szónoklatokban reagál a legtriviálisabb kérdésekre is. Kérdezték pl az egyik szcénában tőle, hogy "Elküldjük a levelet elnök úr?" mire Ő: "Szerintetek jó időben születtünk?" majd belekezd Euklidész axiómáinak magyarázásába. Hosszú és unalmas is a film. Ami viszont jó az nagyjából 4 szóban elmondható: Daniel Day-Lewis alakítása! Neki tényleg csak megszületni kellett.. A hanghordozásában benne van a nyugalom és a megváltás ígérete, a béke szele, ráadásul kifogástalan Lincoln. Nagyon emberi és végig öröm nézni, ahogy alakít. Ha mást nem is, a legjobb színész Oscart nem sajnáljuk a filmtől. A többi téren sem alkotott maradandót a film. A szokásos hármas (John Williams zeneszerző, Janus Kaminsky operatőr, S.Spielberg) ezúttal kicsit vérszegényen dolgozott.
Tommy Lee Jonest kell még megemlíteni, aki szintén nagyon fontos, tőle szokatlan szerepben alakít hibátlanul.

Összegzés: Lassú és valljuk be unalmas, Oscar kompatibilis, giccsbe hajló, ameriakai szájízű film. Ami végülis nem baj, hiszen az ő első emberükről szól, csak nem mindenkinek egyenletesen érdekes. Mint film sem alkotott maradandót ezúttal Spielberg. A kritikai visszhang és dícséretek inkább Daniel Day Lewis és Tommy Lee Jones parádés alakításának szól, semmint a filmnek.

Értékelés: 6/10