Mindörökké rock!
Rock of ages
2012
Önvallomás következik: Én jómagam ezt a zenei műfajt részesítem előnyben a többivel szemben, ezért hát nagyon vártam ezt a filmet, főleg mert egy olyan rendező készítette, aki már bizonyított a zenés filmek világában (Hajlakk). Nem ezt a filmet teszi majd a referencia anyagának első helyére.
Giccs of rocks
Ami igaz az igaz a rock műfaj jelenleg nem éli aranykorát, sőt... A régi nagyágyúk próbálkoznak becsülettel, több kevesebb sikerrel, az utánpótlás azonban mára gyakorlatilag kiveszett. Nincs olyan zenekar (vagy nem ismert) akit 2012-ben a nagyközönség elé oda lehetne állítani, hogy "na 2012-ben ők képviselik a rockot újoncként". Adam Shankman rendező ezért természetesen a fénykorba ment vissza 1986-ba (számomra inkább a 90es évek eleje a fénykor de ez szubjektív). A Bourbon A klub Los Angelesben, ami a koncertek fellegvára, és Stacee Jaxx (Tom Cruise) A rock ikon. Megőrülnek érte a nők, a férfiak példaképe, és egy igazi sztár. Drew (Diego Boneta) a klub dolgozója is természetesen felnéz rá és ő maga is ikon akar lenni a bandájával. Sherri (Julianna Hough) szintén a klubba téved és azonnal bele is habarodik Drew-ba és megpróbál segíteni neki elérni a sztár stáuszt. A filmben kap szerepet továbbá még Catherine Zeta Jones. Viszonylag gyenge karaktere van (amit inkább a gyenge szál hoz elő), egy harcos képviselő a rockzene sátáni tanítása ellen küzd. Illetve természetesen a minden lében kanál manager is itt van Paul Giamatti képviseletében. A történet természetesen nem lép ki a zenés filmek keretei közül. Ármány, félreértés, lecsúszás, felemelkedés és happy end. Röviden összefoglalva. Természetesen a zene az ami miatt igazán kíváncsi volt mindenki a filmre, na meg, hogy Tom Cruise milyen lesz rockzenészként. Nos zenék: Teljesen rendben vannak és a számok összeválogatása is remekre sikeredett. Álljon itt egy rövid lista a legnagyobb nevekről: Guns n Roses, Scorpions, Bon Jovi, Def Lepard, Pat Benantar, Twisted Sisters és még sokan mások. A dalok természetesen a színészek hangján szólalnak meg és egyáltalán nincs okuk szégyenkezni (mondjuk biztos ipari mennyiségű stúdió munka kellett ahhoz, hogy így szóljon, de ez más történet). A színészek már más tészta. A két "fiatal újonc" sajnos nagyon középszerű és egyáltalán nem emlékezetes. Cruise úgy játssza le őket a vászonról, hogy sokszor 20 percenkét tűnik fel és akkor is csak piál és macsóskodik. Apropó: Ki az akinek nem Axl Rose ugrott be azonnal Jaxx-ről? A másik színész akit ki kell emelni az Paul Giamatti. Szeretnivalóan rohadék és kétszínű a karaktere. A kinézete meg...állandóan nevettem amikor láttam. Még Alec Baldwin és Russel Brand (úristen ez az ember..) kapott egy-egy szerepet, de annyira gyengék, hogy nem kívánok értekezni róluk. Az a baj, hogy a film elég sok helyen önmaga paródiájába úszik át ( főleg az előbb említett két színész hathatós segítségének köszönhetően). A másik nagy baj, hogy ez a közel 2,5óra nagyon unalmas és egyáltalán nincs igazán íve a filmnek. Nincs az az érzés, hogy "de jó is rockernek lenni".
Összegzés: A műfaj keretei közül ki nem lépő, stílusgyakorlat, giccsesen, helyenként unalmasan csordogáló zenés film. A rockzenét lehet megszeretik sokan a sztárok előadásában, ám az életvitelt nem. Sőt inkább lejáratónak mondanám, mintsem felemelőnek. Talán aki 86-ban már nagykorúként élt, az alá tudja támasztani. Szerintem ha nem nézed meg nem vesztesz semmit.
Értékelés: 5/10
