Sok hűhó semmiért

Much Ado About Nothing

2012

Azért jó sikeres, és sok pénzt kereső stúdiófilm rendezőnek lenni, mert ha betalálsz egy vagy akár több filmeddel is, utána garantáltan azt csinálsz amit akarsz. Peter Jackson a Gyűrűk ura után forgathatott álmai majmáról. Spielberg kedvenc történelmi korairól. Micheal Bay is dobott egy stílusgyakorlatot a Transformers 3 egy milliárdos sikere után. Tavaly előtt Joss Whedon elképesztő sikert hajtott végre a Bosszúállókkal, mely a világ egyik legtöbb pénzt hozó alkotása lett összesítve. Ő is csinált kénye kedvére egy filmet, amely azonban bőven elüt a többiek munkamoráljától.

Modern irodalom

Whedon ugyanis feldolgozta William Shakespeare drámáját, a Sok hűhó semmiért-et. Tette mindezt úgy, hogy a filmet a saját házában forgatta. Összeverbuválta kedvenc tévés színészeit, akik saját ruháikban bohóckodtak. Két hét alatt összedobta Joss, és mit mondjak? Megvett vele kilóra. A rendező durván nincs híján a kreativitásnak nevezett dolognak. Rengeteg sorozat scriptjét megírta. A Bosszúállók sikere is nagyban köszönhető neki, valamint a Ház az erdő mélyén is nagyon érdekes és kreatív volt. Shakespear drámáját úgy sikerült feldobnia, hogy a történet úgy, ahogy van, átdobta a jelenbe, míg a karaktereket belsőleg meghagyta a 17. században. Tehát kosztümös drámát kapunk, kosztümök nélkül.

A történet szerint Claudio gróf össze akar házasodni Hero val, de egy félreértés eltaszítja őket egymástól. Egy másik pár, Benedict és Beatrice pedig szintén oda van a másikért, de ezt nem vallanák be egymásnak a világért sem. Tipikus Shakespeare-i felütésű mű, szerelemről, családról, ármányról és megbocsájtásról. Önmagában tényleg nem sokakat érdekelne ma egy ilyen alkotás. Sőt megmerem kockáztatni, hogy a mű eredeti közegben egyáltalán nem működne filmen. Inkább színpadon. Viszont Whedon addig ügyeskedett, amíg végül  működik. A jelenetek, hála a modern közegnek kacagtatók. (pl. az egyik fő szereplő letartóztatását mobil telefonos híradóban láthatjuk), a színészek persze, mindent túl játszanak, de itt erre van szükség. Nem biztos, hogy fekete fehérben érdemes volt felvenni. Szerintem színesben sokkal jobban pompáztak volna, illetve én már ezt a dokumentalista kamera rángatást is elfelejteném, mert egyébként nagyon sok jó kompozíciót találtak ki a filmhez, amit picit zavar a "Parkinson" kórós operatőri munka. Talán a legjobban az iszonyatosan meghízott Nathan Fillion alakítja a börleszkbe illően béna nyomozót, de igazából egyformán lazák a színészek. Érződik, hogy nem ezzel akarják a karrierjüket előre tolni, csak felszabadultan játszani két órán át.

Összegzés: Csak úgy, mint Joseph Gordon Levitt esetén itt is emel a pontot, hogy valaki nem a kényelmes tömeggyártásra állt be, hanem mert egy bátrat lépni. A film nem hétköznapi előállításának körülményeinek ellenére is végtelen rokonszenvet, lazaságot és szeretet áraszt magából. A film zavarba ejtően kellemes és bájos. Whedon tud hibázni?

Értékelés: 8/10