Mosolyogj!
Smile!
2022
Mi történik, ha a Kört és a Végső állomást keresztezzük és dobunk mögé még egy kis napjainkra jellemző bújtatott tanítás(féleséget) is? Minimum az év egyik legkellemesebb meglepetése. Blumhouse ugyan sorra gyártja az érdekesebbnél érdekesebb filmeket gombokból és csinál belőlük milliós üzleteket. Nincs ez másként a Smile!-lal sem. Már a plakátokon a nyugtalanító mosolyú kislány eladta a filmet sokaknak, mert hát mi is lehet ez…? Nos, pedig eléggé keveset van benne a hölgy. Annál inkább korlátozódik a cselekmény Rose-ra (Sosie Bacon), aki pszichés zavarokban szenvedőkkel foglalkozik. Egyik nap besétál hozzá egy kislány azzal a sztorival, hogy miután szemtanúja volt egy öngyilkosságnak, egy furán mosolygó alak követi életében. Rose rájön, hogy a lány nem hazudott és onnantól Ő is felfedezi a jelenséget, amik egyre nyomasztóbb, az őrület határáig kísértik a nőt. Többet kár is lenne róla mondani, mert a film egyik nagy erénye, hogy folyamatosan lapátolja..mit lapátolja, két betonkeverővel önti az ölünkbe a meglepetéseket. Nem mondom, hogy sokszor nem olyan, mintha baromi nagy hülyeségnek tűnne és közben azért elgondolkozunk, hogy még ha hülyeség is, de működik..akkor lehet nem is akkora hülyeség. A horrorvonaton nincs fék, de azért kellemesen visszavettek az ócska ijesztgetésből. Inkább sokszor csak erőszakos vagy kellemetlen nézni bizonyos jeleneteit. Annyit biztosan a Blumhouse számlájára lehet írni, hogy ritkán alibizik el filmjeiket és azon túl, hogy bagóból csinálnak rakás pénzt, sokszor valami egyediséget, maradandót kapunk (hogy csak a leglátványosabbakat mondjuk az elmúlt pár évből: Freaky, Happy Deathday). Most azonban a magasabb pont azért jár, mert végre egy olyan társadalmi gondra is rámutat, mint a depresszió és a beteg pszichés emberek fájdalma. Aminek sokszor az öngyilkosság az egyetlen (nekik az egyetlen) menekülőútjuk. Közben a külvilág felé pedig mosolyognak.
Sikoly
Scream
2022
Mit lehet várni egy mára már horror kultklasszikus ötödik részétől, aminek volt 11 év kihagyása és elhunyt legendás alkotója (Wes Craven), aki eddig vasmarokkal tartotta egyben hőn dédelgetett „sorozatát”? Hát biztosan nem az év egyik kiemelkedő minőségű horrorját. Pedig a Scream lehet az év horrora lesz. Matt Bettineli-Olpin, Tyler Gillett párosa már három éve mutatott valamit Ready or Not-tal, most pedig saját elmondásuk alapján végre megmutathatják, hogy mekkora Sikoly rajongók és mennyire nagy megtiszteltetés kézbe venni ezt a szériát (azóta már készen vannak a hatodik résszel is). Woodsboro-t újabb gyilkosságsorozat rázza meg, felrázva ezzel a kisváros már eltemetettnek hitt múltját. Meg kell mondani, hogy nem biztos, hogy a régi rajongóknak minden ízében fog tetszeni amit látnak. Ez ugyanis, ahogy leköszönt/leköszönőben a régi generáció, az újak még furán hathatnak. Metaverzumról karattyolnak, sequelekről társalognak, a Babadook a kedvenc horrorjuk, telón lógnak és az egészről érződik a frissesség szaga, persze Gillették nem restek ezt jó alaposan meta köntösbe bújtatni, amin nem egyszer már hangosan felnevettem annyira jól volt időzítve. Újranéztem előtte a régieket és bizony ennél Cravenesebb nem is lehetett volna a végeredmény. Nem is kell sokat belelátni: Ez egy friss, fiatalos, ötletes metaslasher, ami önreflexíven sztorizgat, közben megkapják a vérre és gyilkosságra ácsingózók is a magukét. Még mindig az egyik legjobb slasher „kitette” sorozat a világon.
A barbár
Barbarian
2022
A barbár lesz talán a legmegosztóbb film a három közül. Ugyanis ez tényleg elég vagy-vagy alkotás lett. Tess (Georgina Campbell) állásinterjúra igyekszik, de előtte való éjjel ki kell pihennie magát és kivesz egy nem túl (na jó, kurvára gyorsan takarodna innen mindenki valójában) patika helyen egy airbnb-t. Ám a háznak már van lakója. A jóképű Keith (Bill Skarsgard, az AZ Pennywise-a). A lány végül nehezen, de beadja a derekát, hogy menjen be és noha’ nehezen bízik a férfiban ott tölti az éjszakát. Keith végtelenül rokonszenvesnek látszik, segítőkésznek, már-már mámorítóan úriember. Zach Cregger filmjének legnagyobb mutatványa, hogy soha nem az, aminek látjuk. Romantikus dráma? Valami sorozatgyilkosos? Természetfeletti házas rémőrület? Mindig van egy újabb kanyar, ahová befut a filmünk. Sőt egy ponton nem rest félretenni a történéseket egy jóidőre és amolyan Hitchcock-i módon reseteli magát. Parádésan borzolja az idegeket, és ha valamit igazán szeretnek a nézők 2022-ben az a kiszámíthatatlanság. A végére pedig olyan vérbő, perverz őrületet kanyarint a vászonra, amire tényleg nehéz már szavakat találni. Cregger filmjének az egyetlen igazán nagy hibája a futószalagon érkező logikátlanságok és plotholeok tömkelege. Annyira volt jó A barbár, hogy ne rontsa le a filmet, de annyira már nem, hogy ne vegyük észre.
