Aranypolgár

Citizen Kane
1941

"Aki már látta, tudja miért tartják a világ legjobb filmjének, vagy egyikének" - ez az idézet rengeteg helyről hallható. Sokan kultúr-film sznobnak tartják azt, aki ezzel a filmmel szimpatizál. Például Bergman ahol csak tudta támadta Orson Welles klasszikusát. Hát hol élünk, hol meg kelljen védeni az Aranypolgárt?

Mivel valamilyen szinten mindig is törekedtem ezen az oldalon az objektivitás mellett a szubjektív érzéseket is bevonni, sőt olykor sztorizni róla ezért nyilván őszintének is kell lennem. Amikor régen láttam nagyon untatott az Aranypolgár. Talán még filmszakos hallgatói korom környékén (az nem most volt) lehetet, és mivel itt a kanyarban a Mank, David Fincher új filmje, gondoltam újrázok. Most is untatott az Aranypolgár. Persza azóta tudom, hogy az embereknek-film művészet kedvelők körében kollektív elismerést vált ki Welles alkotása, mégis muszáj azt mondanom, hogy ez egy rohadt jó és időtálló történet, az, hogy napok múlva is gondolkodtam rajta, mutatja, hogy jelentős is és technikailag úristen... Több generáció meghatározó technikailag előremutató fényképezés, díszlet, látvány rendezés. Ellenben az Aranypolgár inkább ezek összessége, mintsem egy egyértelműen "isteni" film.

A "rózsabimbó" szó még sosem volt ilyen kiemelt fontosságú nagyjából sehol előtte. A haldokló milliomos Charles Foster Kane (Orson Welles) utolsó szavai márpedig ezek. A férfi alulról küzdötte fel magát, kisemberként és lett korának meghatározó, vezető alakja. Saját újságja, rádióállomása volt. Belekóstolt a politikába, szolgálta a közvéleményt és élt nem épp erkölcsös életet. Nagyságának árnyékában mégis magányosan halt meg giga palotájában. Vele halt pénze, hatalma és sikere is. Ez az ő története.

Ahogy írtam ez a történet tényleg örök és tanulságos, de nem lenne annyira érdekes, ha nem ilyen fineszesen lenne elmesélve, nem akarom ellőni a poént, de tényleg mai fejjel is egészen izgalmas maga, az elbeszélés módja. Amit hiányolok az a ritmus, az ennél sokkal erősebb színészi játék. A bemutató korában egyébként elképesztő érdektelenség övezte a filmet, anyagilag meg is bukott 1941-ben. Később persze meglátták benne az értéket a nézők. A kritikusok még előbb. Ez a közömbösség egyébként részben köszönhető Kane karakterének, akit sikerült minden fontos utókort illető tanítása ellenére is átlagosnak megírni. Ez pedig a legnagyobb hiba egy "aranyifjú" esetében. Se nem szimpatikus, se nem szélsőségesen antipatikus.

Összegzés: Nehéz megítélésű film az Aranypolgár. Már maga az blaszfémia lassan, hogy van, aki meg meri kérdőjelezni a filmtörténeti szerepét. Én ugyan nem tenném, de vannak aspektusai, amibe bele merek szállni. Ez az unalmas cselekmény vezetés, a ritmustalanság és a gyengébb színészi játék. Ezt leszámítva, a korának legfontosabb, legelőremutatóbb filmje. És ha nincs egy olyan ember, mint Welles, aki gyakorlatilag szarik az összes filmnyelvi elemre, szabályra, ma egészen más lenne az art művek világa. Ennél kell több egy majd 80 éves filmnél? Aligha