Karácsonyi lidércnyomás

The Nightmare Before Christmas

1993

Henry Sellick mesterműve éppen idén tölti a 25. születésnapját, és hát amúgy is átjár mindenkit a Karácsony szelleme (még, meg a bejgli illata, a forralt bor gőze, a szaloncukor papír csörgése stb…), így hát jó apropó, hogy megemlékezzünk mi is róla.

Az, hogy ma minden idők egyik  - jó értelemben vett – legbetegebb karácsonyi témájú meséjéről értekezhetünk az ifjú Tim Burtonnek köszönhető. Az egykor zseniális rémmeséket és egyedi hangulatú filmeket jegyző fenomén (aki mára besorolt a tisztes, őszülő halántékú rendezők közé) a 80-as évek közepén írogatott versikét, amiből végül úgy gondolta bábfilm formájában készít egy karácsonyi kis rövidfilmet. A bibi az volt, hogy az ötlet túlnőtte Burton fantáziáját, de főleg az erszényét. Mivel csak teltek az évek és a filmterv porosodott a fiókban, Burton megvalósította egyéb projektjeit, például a Batmant vagy az Ollókezű Edwardot. Ekkora már persze láttak fantáziát a rendezőben, csak ideje nem volt már megcsinálni. Annyit azonban elért a kész és főleg sikeres filmjeivel, hogy anyagi akadálya nem volt és már nagy nevekkel is dolgozott. Így végül a Lidércnyomás segédjéhez Henry Sellickhez vándorolt, míg a zenei betétekért állandó zeneszerzője és jó barátja Danny Elfman felelt. Tim 92-ben már a Batman visszatéren dolgozott, mikor párhuzamosan a munkálatok is zajlottak Jack kalandján, így ő ezúttal csak az írást vállalta magára. Az már a különleges látásmódú alkotót dicséri, hogy ezt a filmet is neki tulajdonítják, pedig ezt bizony nem ő rendezte.

A történet szerint az Ünnepek birodalmában járunk, Halloween városban, ahol az évi nagy jelenet nyitányában kapcsolódunk be. Ez a városka megidézi az összes halloweeni mókás arcot, gonosz lényt, csontvázt és boszorkát, drótszőrú feketemacskát és lidércet. Sajátos képivilágú hely, ahol mindenki a félelemkeltésben hisz. Lételemük és céljuk, hogy a következő Halloween még látványosabb és libabőrösebb show legyen, mint az előző. Rosszcsont Jack beleunt a ceremóniamester szerepébe. Új kihívást keresne. Véletlen átkerül Karácsonyfalvára, ahol megdöbbenti a látott szeretet, pompa, ünnepély és boldogság. Elhatározza, hogy átülteti ezt a saját kis világába, illetve a Télapó szerepét átvéve tesz egy karácsony esti kiruccanást ajándékokkal a faluban.

Ha csak a stop motion technológiát nézem is elképesztően egyedi a film, de a hangulat az, ami miatt minden Karácsony kötelező kelléke.  A girbegurba, szabálytalan vonalakkal megteremtett, gótikus és bizarr kép beleég mindenki retinájába, a füléből pedig a dalokat nem bírja kitörölni. Negyed évszázad alatt semmit, de semmit nem veszített varázsából. A mondanivalója aktuális még mindig. A kalandvágyó, társadalomban helyét kereső figura, mer nagyot álmodni, végül mégis megtalálja a helyét. Ez a karácsonyi körítésben groteszk módon, csilingelő zenére maga a csoda.

Nyilván a huza-vona a film elkészítésével azért bizonyos értelemben rányomta a bélyegét a végeredményre. Menet közben sokszor belepiszkáltak Burton forgatókönyvébe, ez főleg a Sally – Jack szerelmi szálon látszik meg, illetve a végén, mely eléggé összecsapott szagot áraszt magából.

Összegzés: Ez a film, a mai napig egy csoda. Az elkészülésének folyamata (nézzetek róla videókat, komolyan!), a végeredmény, a zenéje, képi világa és bája. Talán nem hibátlan és nem is mindenki ízlésének való, de elvitathatatlan megannyi fent felsorakoztatott érdeme.