Egy szent szarvas meggyilkolása

The Killing in a Sacred Deer

2017

Akinek 3 éve A homár fura, különcsége és metaforákkal tűzdelt elbeszélés módja, na meg Colin Farrell kissé tátika figurája bejött, az már előre örülhetett mikor megtudta: Lanthimos nem akar a sikerrecepten változtatni.Felesleges is lenne, és örüljünk, hogy  meghagyták annak a fura, Von Trieresen kemény alkotónak, amilyennek eddigi filmjei alapján tűnt.

Segítségül a görög mitológiát hívta. Nevezetesen Euripidész tragédiáját, ami talán nem túl ismert, de abból a szempontból okés, hogy így legalább a film tartogat meglepő dolgokat. Akit érdekel egyébként elolvashatja, főleg inspirációt merít belőle és vázat épít rá a rendező. Steven (Farrell) jómódú szívsebész. Valami fura apropónál fogva egy kissé ütődött kamasz fiúval, Martinnal (Barry Keoghan) találkozgat. Ajándékot vesz neki, még a családjának is bemutatja. A feleség, Anna (Nicole Kidman) és a két gyermek Bob és Kim igyekszik közel kerülni a fura fiúhoz. Majd kiderül, hogy a fiú súlyos dolgokat ad át Stevenek, aki vagy megteszi, amit Martin mond, vagy szervezheti újra az életét.

Nyilván kénytelen voltam így fogalmazni, hogy ne roncsoljam az élményt. Elég annyi, hogy van itt szó áldozathozatalról, bűnbánatról és megdicsőülésről. Ahogy a Lobsternél itt is hasonlóan építkezik Lanthimos. A steril, monoton és gépies történetvezetéstől jutunk el a totális megőrülésig. Szereplőink gépiesen, mindenféle hangsúly nélkül közlik a legelképesztőbb dolgokat, miközben brutálisan idegesítő, már már főszerepi körbe száműzött sound designt hallunk. A történet sokkoló és írónk nem fél bemocskolni a kezét ha kell. Groteszk, brutális, megdöbbentő. Na, de egy Lanthimos filmről beszélünk.

Minket helyez Steve szeme helyére és rajta keresztül tesz ki bennünket ennek a terrornak, amit elővezet. Szinte kibírhatatlanul kellemetlen a film. Tudjuk mi fog történni, számítunk rá, mégis amikor bekövetkezik, sokkol. Nincs feloldozás, nincs magyarázat, csak a színtiszta őrület, de egy ilyen történetnek ilyennek is kell lennie.

Összegzés: Ettől független közönségfilmként nyilván nem tekinthetünk rá, szerzői filmként pedig messze nem hibátlan. Leginkább, mert nehéz bármit kezdeni a látottakkal, azon felül, hogy átérzünk valamit.  Ettől független Lanthimos még így, ekkora sztárokkal és Hollywoodban is megtudta tartani filmes attitűdjét és izgalmasságát. Lehet riasztó amit írtam, de érdemes egy megtekintésre, már csak azért is, hogy Te pl. mit tennél hasonló helyzetben.

További infók a mafabon!