Félvilág
2015
Végre volt alkalmam megnézni a Szász-Köbli dinamikus duó új filmjét, amit annyian körbeöleltek az elmúlt hetekben, hónapokban. Nem ok nélkül.
Thrillernek lenni vagy nem lenni?
Ez itt a kérdés. Ugyanis elég sok helyről hallom azt, hogy ez a film végre megmutatja, hogy jók vagyunk a thrillerben. Tény, hogy nem sok ilyen műfajú film készült nálunk és az is igaz, hogy ez az a műfaj, amiben nincs mellébeszélés. Legyen akármennyire jó a színész, legyen feszes a forgatókönyv, ha nincs benne feszültség, tét, fojtogató atmoszférateremtés (de legalább valami fenyegető), akkor mehet az egész a lecsóba. Na, ezek után mondja valaki, hogy a Félvilág thriller? Nem barátaim. Nem tanultuk meg a fincher-i vagy hitchcock-i leckét, és nem azért van, mert a duó trehány lenne, hanem mert ez egy női sorsokkal operáló dráma, feszült jelenetekkel. Még a krimit is előbb mondanám rá, mint a thrillert.
Az 1910-es évek Budapestjében járunk, ahol három nő sorsa és élete kapcsolódik össze egy háztartáson belül. Az úrnő, a cselédje és az új, fiatal cselédlány bűvös (bűnös?) viszonyának összefonódása testesedik meg egy gyilkosságban, aminek természetesen mi más lehetne a katalizátora, mint a férfi nem. Úgy fél távig kicsit felültem az audio-vizuális blöfföknek, hiszen a képi világ egyszerűen fantasztikus. Az operatőri munka világszínvonal. Nem csak a hosszú snitteket beleértve, meg a remek kompozíciókat, hanem azt a fajta fojtogató, szürke és bűnös képi világot, ami minden képkockáról árad. A díszletek, ruhák, helyszínek szintén csodásak. Nem tudom hazai filmben mikor láttam ennyire tudatosan épített helyszíneket, ruhákat, ami lekötötte a figyelmem. A zene nem kevésbé. Itt érződik már a fincher-i, reznor-i stílus, de működik abszolút.
Mindezek összessége sem tudja leplezni a film ordító hiányosságait, ami abban ütközik ki, hogy érezhetően nehéz a női sorsokkal finoman és árnyaltan bánni(pláne 80 percben). Az egymás közti interakciókat úgy előadni, hogy a néző kevésbé legyen beavatott, hogy most akkor ki-kit is irányít baromi nehéz, és nem is sikerült. Elég csak megnézni a tavalyi Duke of Burgundy c. filmet. Na ott sokáig nem tudod, hogy ki kit irányít. Itt pedig rögtön 10 perc után tudod, hogy ki a naíva, ki az intrikus és ki a féltékeny. Pluszban az sem volt bomba ötlet, hogy rögtön a film fináléjával nyit a film. Sokkal hatásosabb lett volna, ha pl. nem tudjuk meg a végkifejletet. Mert így még inkább előtérbe kerül, hogy a nézőt bizony félre kellett volna végig vezetni, mi pedig leszegett fejjel rohanunk előre a nyilvánvalóba. Kár érte. Elpazarolt drámai fordulatok tárháza.
Így is akad egy csomó nagy pillanata a filmnek ez pedig annak köszönhető, hogy végre nem érzem azt a hamiskás, „tipikusmagyar” színjátszást, amit a legtöbb filmben. Kulka János minimalista játéka fenyegető. Gryllus Dorka olyat alakít, amiért már gyengébb évben kaptak Oscart. Kovács Patrícia túltolja, de nem zavaró, és Döbrösi Laura is hozza a kötelezőt (de nem többet!).
Összegzés: A Félvilág egyáltalán nem rossz film. Sőt a magyar viszonylatban így is sokkal több, mint a sok mozikba kerülő szenny. Ettől függetlenül sakkozni úgy lehet, ha közben megvezeted az ellenfeled. Ha kiszámítható vagy, annál nincs rosszabb egy krimi-drámában. Női sorsokkal meg tényleg az próbálkozzon, aki nagyon érti a nőket, máskülönben egyszólamú dal lesz. Azért én erősen ajánlom, mert bőven van, ami leköti az embert.
Értékelés: 7/10
