Közönséges bűnözők

The Usual Suspects

1995

Bebizonyosodott, hogy a filmérték olvasó közönségének igen jó ízlése van, hiszen amikor egy hónapja szavazásra bocsájtottam, hogy melyik 1995-ben megjelent filmről legyen írás, számomra is az egyik legjobbat sikerült kiválasztanotok. Az persze közel sem jelenti, hogy a legkönnyebbet, hiszen erről a filmről írni pokoli nehéz. De azért megpróbáljuk. A további helyeken is olyan remek filmek végeztek, nem sokkal elmaradva, mint a Szemtől szemben, az Apollo 13 vagy a Rendíthetetlen.

Mi mind, naivak

Egy bármilyen átlagos napon a rendőrséget riasztják. A San Pedro-i kikötőben leégett egy hajó, a legénység meghalt. 27 halott mellett egy összeégett terrorista és egy sokkhatással szenvedő félig nyomorék férfi Verbal Kint (Kevin Spacey) maradt csak életben. Jobb híján a rendőrség, Dave Kujan (Chazz Palmiteri) főnök vezetésével elkezdi kihallgatni Kint-et és a terroristát. A történet hat héttel korábbra nyúlik vissza, amikor is a rendőrség letartóztatott öt bűnözőt kamioneltérítés vádjával. Senki nem tudja pontosan mi célból és kinek a megbízására, de a legendás maffiózónak Keyser Söze-nek a keze benne lehet a dologban...

..és akkor itt a történet leírásáról és lényegében a filmről is kár többet mondani, hiszen a Közönséges bűnözők a legjobb indulattal sem nevezhető közönséges alkotásnak. A forgatókönyvíró Chris McQuarrie (Jack Reacher, Mission Impossible 5) olyan szövevényes, összetett filmet alkotott meg az idő és a narratív elbeszélés összekuszálásával, aminek a kinyomozása mindenkinek önálló feladata. Magáról a forgatókönyvről elég annyit tudni, hogy pl. Nolan Mementójának is ez ágyazott meg. Valamint kérdés nélkül kapta meg az Oscar díjat, ebben az igen erős 95-ös évben. Az akkor alig 30 éves Bryan Singer (X-men filmek) pedig egy csapásra a legnagyobbak közé került, köszönhetően annak, hogy irgalmat nem ismerve verte át az akaratát a stúdiótól elkezdve a Kevin Spacey, Palmiteri, Baldwin, Del Toro, Kevin Pollak társaságon. Jottányit sem engedve az akaratából.

Nagyon jól tette. Hisz utólag elmondta, hogy gondolkozott a filmről és Chris-szel addig írtak és okoskodtak, ameddig a filmtörténelem egyik legnagyszerűbb filmjét sikerült megalkotni. Nem véletlen a szállóige, hogy ebben a filmben annyi csavar van, mint egy csavargyárban. Azonban alkotóink túlmentek azon a ponton, hogy pusztán egy csavaros, szövevényes filmet készítsenek. A tudvalevőleg "más" emberek gondolkodását szinte minden filmjében felhasználó Singer, ezúttal is érzékeny pontra tapintott rá. A rémtettet végrehajtó, ám nem elkapható maffiavezért egy fenevaddá degradálja. Egy olyan "jelenséggé", amitől úgy fél az ember, hogy nem tudja voltaképp mitől is fél. Pusztán a rossztól. A meg nem értettől, a nem láthatótól. Egy univerzális metafora, ami kiválóan működik, legyen az akár egy rablós thrillerbe ágyazva.

Miután már a történetet és a film szerkesztését piedesztálra emeltem (mert másra nem is lehet) még térjünk ki az olyan dolgokra, mint a színészi játék. Egyszerűen 2015-ben szinte szédülést okoz, mennyi munkát rakott bele ebbe a filmbe ez az 5+1 faszi. Pláne ha ideveszem, hogy Kevin Spaceyn és Benico Del Toron kívül a Kevin Pollak - Chazz Palmiteri - Stephen Baldwin - Gabriel Byrne négyes nem futott be álomkarriert. Mégis fél óra alatt annyi gesztust pakoltak le, amit ma sokszor két óra alatt sem látunk. A zene sejtető és mégis okosan van használva. A játékidő feszes, és legalább 1 jelenetet örökké a filmtörténelem része lett.

Összegzés: Ha egy mondattal kéne a filmet leírni, akkor Dave Kujan mondását tudnám idézni:" Én vagyok az okosabb! Megtudom, amit akarok". Zseniális. Aki nem látta majd megérti. Mindenesetre nehezen lehetne bármi rosszat felemlegetni a filmmel kapcsolatban. Ha egy valamit kellene mondanom és muszáj lenne, akkor azt mondanám, a központi konfliktust megírhatták volna univerzálisabbra vagy maradandóbbra, mert így az a része nem túl emlékezetes. De ezt leszámítva 106 darab hibátlan perc. Ennyi.

Értékelés: 9,5/10