Vadon

Wild

2014

A kanadai Jean Marc Vallée nevére leginkább tavaly figyelt fel a világ, amikor is a Dallas Buyers Club (magyarul az alig spoileres Mielőtt meghaltam) című filmmel elhozta a legjobb férfi főszereplő Oscarját Matthew McConaughey-nek, a legjobb férfi (bár mehetett volna nőibe is) mellékszerepet pedig Jared Letonak. A rendező nem sokat lacafacázott és el is készült 1 éven belül a Vadon című filmje, amivel díjat nem, de jelölést szerzett Reese Witherspoonnak, és körülbelül tényleg maximum ennyi van a filmben.

Sokat látott közhelyek

Nem különösen rossz a rendezés, pusztán a történet ezerszer látott jelenetekből, problémákból táplálkozik. Egy kissé ingatag lelkű nő egyre mélyebbre zuhant, majd bevállal egy jó ezer mérföldes túrát, hogy megtisztítsa lelkét. Flashbackekből meglátjuk, hogy lett drogfüggő, szexmániás anyja halála után. Az a baj, hogy Vallée egyszerűen nem képes megkedveltetni karakterét, valahogy nem látszik az a változás Cheryl-en (Witherspoon), aminek látszania kellene. Sokat beszél róla, és a gondolatai is mutatnak egyfajta változást, de egyáltalán nincs szinkronban a látottakkal. Emellett Cheryl karaktere önző és üres is, nem ad azonosulási támpontot szinte sehol.

A fő gondom, hogy egy ilyen vadonban játszódó filmben helyén kellene lennie a környezetnek, a fényképezésnek, a zenéknek, de itt egyik sem teljesít jól. A tájak nem kifejezetten szépek és érdekesek. Az operatőri munka sem nyújt olyan lélegzetelállító képeket, mint nyújtott Sean Penn Into The Wild című filmje. Na, meg nincs Vallée mellett egy Eddie Vedder sem. Ha, már szóba került Penn filmje, amit anno szintén nem fogadott mindenki egyöntetűen a keblére (mi imádtuk), azt el kell ismerni, hogy az ottani karakterfejlődés legalább tetten érhető, valamint azok az emberek, akikkel összefutott Chris, hozzátettek valamit a lelki utazásához. Cheryl esetében azonban minden találkozó csak üresen eltöltött perceket eredményezett.

A flashbackek legalább viszont működtek. Laura Dern, Cheryl anyjaként simán a film legjobbja. Azok a jelenetek, amikben benne van, megrázóak, és totál őszinték. Pont ezen visszaemlékezéseket és az utazásos részt kellett volna jobban elkülöníteni, mutatni a változást, amiből vajmi keveset kaptunk. Viszont a film védelme érdekében el kell mondani, hogy a dráma ül és nem lett szentimentális, tanmese jellegű vagy giccses és még humora is van olykor. Zenére nem tudok mit mondani, annyit már említettem, hogy nincs a filmnek egy Eddie Vedder-e, viszont sokkal több csöndre lett volna szükség. Witherspoon maradt még ki. Nem érzem félrenyúlásnak, de igazán nagy erősségnek sem. Szerintem van olyan tehetsége, hogy egy ilyen filmet elvigyen a hátán, de bizonyára a karaktere tehet róla, én nem tudtam sem az alakítását sem magát a szerepét kedvelni. Ez van.

Összegzés: Inkább az írón és a vágón bukott meg ez a film szerintem. Nem pocsék, sőt, aki szereti az ilyen túrás, újrapozícionálós, flashbackes drámákat azoknak még ajánlani is tudnám, de összességében ez most nem egy maradandó élmény, hanem csak egy egyszer nézős kaland.

Értékelés: 6,5/10