[Klasszikus Film] Tökéletlen idők
2015. január 23. írta: thedirector

[Klasszikus Film] Tökéletlen idők

Tökéletlen idők

Dazed and Confused

1993

Az évtized elején igazi függetlenfilmes remekművek születtek. Noha, legtöbben szeretik a midcult generációt emlegetni, úgy mint Tarantino, A Coenek, Kusturica, Greenaway vagy akár Kaurismäki, voltak szintén zseniális, formanyelv tagadók. Elég csak Kevin Smith-re vagy jelen kritikám alkotójára, a nagyszerű Richard Linklaterre gondolni.

gac_dazedandconfused1.jpg

Szív, sűrít...

Linklater, ráadásul ma is megmaradt annak az egyszerű, értelmes és feelgood mozik tulajdonságát olykor ügyesen keverő függetlenfilmes alkotónak, mint amilyen 25 éve is volt. Mostanság mindenki a Boyhood c. - amúgy tényleg fantasztikus - filmjével van elfoglalva, sőt már hűtheti is a pezsgőt az Oscar díja miatt, de két évtizede már készített filmet az ifjúságról. Ez a Tökéletlen idők.

215_13_screenshot.png

A 70-es évek végén járunk. Utolsó tanítási nap az egyetemen. Az ifjú gimnazisták alig várják a kicsengetést. Ebben az időben még nagyon más világ volt. Az élet egyszerű volt. A fiatalok szívtak, ittak, mulattak. Szólt a rock n' roll. Felfedezték a szexuális életüket, mindenki jól elvolt mindenkivel. Hülyeségeket csináltak, amikre a felnőttek nagy része is mosolygott. A világ el volt lazulva. Ahogy letelt az utolsó tanítási óra, filmünk kiragad az iskolai életből egy rakás kamaszt és szűk másfél óráig figyeljük az életüket.

663dazed-and-confused-199.png

Ez jobbára kiteljesedik abban, hogy a felsőévesek a kisebbeket beavatják. A lányok, a nálunk is klasszikusnak mondott gólyatábori hülyeségekkel. Ellenben a fiúk már kora délután krikett ütővel akarják laposra verni a legények hátsó fertályát. Majd este a nagy buli és a sok marhulás. Igazából szinte epizodikusan ismerjük meg hőseinket. Linklater ezúttal úgy döntött, hogy nem igazán kidolgozott egyéneken mutatja be a kor emberének gondolkodását, hanem egy csoporton keresztül. Tényleg legalább 20 embert ismerünk meg hellyel közzel felváltva nézve a kalandjaikat, de nem keltik kidolgozott karakterek benyomását. Inkább a sok apró rezdülésből, gondolkodásból mutat be egy közösségi érzést az író.

dazed_obannion21.jpg

A dialógusok írásában Linklater mindig is az egyik legjobb volt. Nincs ez most sem másként. Nyilván hiba lenne nagy gondolatokat és életbölcseleteket keresni 16-17 éves gyerekektől, de van pár kifejezetten értelmes és baromi sok humoros szöveg. A legjobb, mikor beszívva arról beszélnek hőseink, hogy Washington is füvezett, mikor hazament. Mert hát az egy dolláros zöld..

url_4.jpg

Megértem azt akit zavar egy kicsit, hogy nincs hagyományos értelemben vett sztorija, de itt tényleg az volt a lényeg, hogy átadjon egy érzést a korból és ezt számomra maximálisan hozta is. A fényképezés, a kellékek, ruhák, hajak, mind-mind hibátlan. Azonban az igazi erő a zenei felhozatalban van. Linklater igen jó ízlésű alkotó, és már a Rocksuli vagy a Boyhood kapcsán is éreztem, hogy nagyon ért a dalok összeválogatásához, de azt hiszem ez a legjobb. Deep Purple, Foghat, Kiss, Black Sabbath, ZZ Top stb.. lehet ilyen előadókkal nem hangulatos filmet csinálni? Na ugye, hogy nem.

dc-3.jpg

Színészek közül hármat emelnék ki, akiknek a nevét manapság is halljuk: Matthew McConaughey, Ben Affleck és Milla Jovovich. Pedig alapvetően rengeteg jó színész van a filmben, erre panasz nem lehet.

Összegzés: Fantasztikus korkép a 70-es évek ifjúságáról. Kár, mélyenszántó gondolatokat keresni, meg történetet. A hangulat a lényeg A film pedig, mint a rovatunk címe: Klasszikus.

Értékelés: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr547096899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása