Locke

2013

Kivételesen ezúttal nem egy kritikát, vagy véleményezést olvashattok. Vagyis nem olyan értelemben, mint, ahogy szoktam írni, hanem inkább egy ajánlást.

Lock

Noha, a filmet tavaly már 1-2 szerencsés láthatta pár fesztiválon, forgalomba idén került. Idehaza pedig sajnos még mindig nem. Viszont mindenképpen érdemes erről a filmről beszélni, mert egy nagyon furcsa kísérlet. Tom Hardy alakítja Ivan Locke-ot, az építésvezetőt, az első filmes Steven Knight filmjében.

Egyik éjjel a műszakja végén, nem haza megy, hanem x5-ös BMW-jével az ellenkező irányba indul el. Azon a valós idejű közel 1,5 órás úton Ivan élete legnehezebb, legférfiasabb döntését hozza meg. Elutazik az épp születendő házasságon kívüli gyerekéhez, akinek az anyját egy kiküldetésén, átivott éjszakán cserkészte be. Közben bevallja félrelépését feleségének, foglalkozik a gyerekével, valamint a történelem legnagyobb építkezési projektjét is menedzseli. Mindezt telefonon keresztül, az autóban ülve.

Tényleg nem több a film. Egy percre nem szállunk ki a kocsiból. Locke végigtelefonál. Közben a széteső életét próbálja rendbe tenni. Mindezt azért, mert amikor megszületett, az ő apja, elhagyta és nem szeretné ha épp születendő gyermeke is hasonlót élne meg. A Locke az elmúlt évek egyik legférfiasabb filmje. Egy férfi, akinek mindene megvan: Szerető feleség, gyerekek, menő munka, pénz, jó kinézet mindent eldob a becsületért. Mindig is szerettem az olyan filmeket, amik nagyon be vannak egy környezetre korlátozódva, de talán ilyen kis területre koncentráltat még sosem láttam. Nem gondoltam, hogy hogy lesz ebből élvezetes film, főleg egy ennyire mondhatni hétköznapi témából. De az lett. Élvezetes. Locke telefonál. Miközben mindenki ideges, ő nyugodtan osztja a teendőket. Ő az a férfi, akinek mindig minden az elképzelése szerint alakul, és mindent kínosan karbantart.

Épp ezért elképesztően fontos volt, hogy olyan színészt találjanak, aki képes magára vonzani a figyelmet. Mondanom sem kell, hogy Tom Hardy játszi könnyedséggel hozza a kívül higgadt, belül bármikor robbanni kész karaktert. Talán ilyen elegánsan, visszafogott és zseni játékot nem is láttam még tőle. Karizmatikus. Azonban akármennyire is hisszük, hogy csak ő van a filmben, a vonal túl végén az a 4-5 hang, egy idő után elkezd szépen megjelenni előttünk. Persze nem látjuk őket, de a viselkedésből, hangokból, nyomatékosításokból meg fog jelenni előttünk mindenkiről egy kép, legyen az a feleség, a gyerekek vagy épp a szerető.

Összegzés: Sok mindent nem lehet elmondani erről a filmről, de hiszem, hogy nem is kell. A Locke egy érzés, egy olyan film, amiről senki nem gondolta volna, hogy működni fog, és mégis. Baromira hatásos. Férfias. Nem könnyű és megértem azt is, akit nem köt le, de ettől független, ha jó hangulati állapotban találkoztok, örökre emlékezni fogsz rá.

Értékelés: 8,5/10