Jay és Néma Bob visszavág

Jay and Silent Bob Strike Back!

2001

Úgy gondoltam, hogy leszek olyan bátor és húzok egy merészet. Talán sokan az írásaim alapján afféle kívülálló, inkább szerzői filmek és elvontabb alkotások rajongójának tartanak, aki a mainstreamebb és vidámabb filmeket nem kedveli. Havi klasszikus film kiszemeltemmel erre szeretnék rácáfolni.

Jersey-i srácok

Előre le kell szögeznem, hogy Kevin Smith filmjei nem mindenkinek készülnek. Ha, egy, a film szellemiségéhez mért hasonlattal kellene élnem, azt mondanám, olyan, mint az a vicc, ami úgy szól: "A morbid humorérzék olyan, mint a láb: Van akinek van, van akinek nincs". Szóval, a lényeg, hogy igencsak másfajta befogadóképességet kell az ő filmjeihez segítségül hívni.

Választhattam volna ugyan a sokkal erősebb Shop Stop-ot, vagy a Képtelen képregény, ám azért döntöttem inkább a Jay és Néma Bob kalandjaira koncentráló rész mellett, mert valahogy ebben testesül meg mindaz, amit Kevin Smith mondani akart, plusz számomra a két idióta NJ-i srác a legjobb az univerzumban. Már a kezdésben is benne van az esszenciális Smith humor, és Star Wars imádat. "Réges régen egy messzi, messzi vegyes bolt előtt". Nincs töketlenkedés, láthatunk egy egy perces felnövés történetet, ami végül is megmagyarázza a két lüke tojás életútját. Aztán kettőt pislogunk és máris megvan a film alapkonfliktusa. A Bunkóman és Gyökér képregényből (ami Jay és Bob karaktere alapján íródott) Hollywood filmet készül csinálni, ám elfelejtett nekik fizetni a jogdíjakért. Párosunkat jobban frusztrálja, hogy az interneten a még el sem készült filmet máris elkezdték anyázni, azaz a két főkarakterét.

Felkerekednek, hát hogy beszüntessék a filmet és ellássák az anyázók baját. A felütés máris bámulatos, ugyanis a két tohonya fickóból, sikerült egy mélyebb, árnyaltabb önérzetes jellemet előhívni, ám nem kell megijedni: Mély karakterdrámára nem kell számítani. Jay továbbra is világi tahó, a dumájától pedig garantáltan dőlni fog a publikum. Néma Bob pedig pillantásaival, mimikájával szórakoztat. A road movie történetben hőseink egy csomó idióta kalamajkába keverednek, amit nem részleteznék a film humorának megőrzése érdekében.

Ennél azonban természetesen többet tud a film, és garantálom, hogy más rendező nem lett volna képes fél halivúdot rávenni, hogy nyilvánosan csináljon magából hülyét. Szintén nem írnám le kik és hogyan, de elég annyit, hogy mindenki a saját személyiségéhez mérten lett paródia. Ahogy az egész stúdiórendszer is maga az önirónia.

Összegzés: Ezt a filmet csak azoknak az embereknek tudom ajánlani, akit a végtelenbe nyúló, cifra káromkodások, altesti poénok, finoman beszőtt rasszizmus és polkorrektség nem zavar. Valamint, aki azért érti és veszi a filmes poénokat, mert nagyon sok geg csak akkor jön át, ha az ember képben van. Nyilván rengetegen utálják, és nem értik mi teszi ezt a filmet különlegessé, vagy miben üt el egy Adam Sandler féle vasárnap esti mocsoktól, de nekik nem fogom elmondani. Ez a film nagyon más, és pont azért nem lehet mondani, mert ezt érteni kell és nem érezni.

Értékelés: 8/10