A Lego kaland

The Lego Movie

2014

Valószínűleg, nem én vagyok az egyetlen, aki fenntartásokkal kezelte a hírt, miszerint egész estés filmet kap a Lego, amelynek ki mások lehetnének a hősei, mint maguk a kockafejű kedvenceink. Aztán befutottak az első kedvcsinálók, és mindjárt picit bizakodóbbá váltunk. A kész film azonban ennél is pozitívabb képet fest.

Kocka All Star

Ha valaki 1-1,5 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a Lego film, könnyen az év filmje listám (akár előkelő) tagja lesz/lehet, bizisten körbe röhögöm. Pedig szánom-bánom fenntartásaim: Ez a film kva. jó, ezt meg kell adni neki. Phil Lord és Chris Miller rendezőpáros nagyon ért ahhoz, hogy baromi hangulatosan, végig feszesen adagolják az elképesztőbbnél elképesztőbb hülyeségeket. Láthattuk a Derült égből fasírt, vagy a Kopasz osztag esetén, hogy dől az ostobaság, de talán sosem volt ilyen szórakoztató még.

Lego Land-ben kalandozunk. Főhősünk egy Emmet nevű Lego emberke az átlagos "szürke egérkék" minden tulajdonságával felruházva. Ő is, mint mindenki Biznisz elnök úrnak engedelmeskedik, aki mókával, bolondos zenével, és tv műsorokkal szórakoztatja a hely lakóit, eltitkolva igazi szándékát előlük. A másik énje, Lord Biznisz ugyanis ördögi tervet eszelt ki. Szerencsétlenségére Emmet véletlen pont arra az egyetlen fegyverre lel rá munkája során, ami megakadályozhatja a terve megvalósításában. Az Építők (aka. az ellenállás) tagjai megkeresik a legényt és segítenek neki megtörni az elnök uralmát.

Alapvetően nem rossz kis történet, az igazság az, hogy amennyire gyerekesnek gondoltam végig a filmet, egy bizonyos pontján leosztott egy tockost a Lego kaland. Ezt teljesen komolyan gondolom. A film nagyjából kétharmadáig teljesen átadtam magam, ennek a laza, sablonokból építkező (haha) történetnek magam. Nem gondoltam semmi komolyat bele, csak élveztem az eszeveszett száguldozást, a megállás nélküli akciót, a dumákat, a zseniálisan megírt karaktereket és gegeket. Aztán bekövetkezett az a bizonyos pont és onnantól tudtam, hogy ez a film az, amiért érdemes még animációs meséket nézni. Nagy port kavart legalábbis a kommentek alapján a Mogyoró meló kritikám, mert le mertem húzni, hogy nem pozitív karakterekkel dolgozik, de a fő baj, hogy nem akar elriasztani, vagy tanítani. Na, a Lego akar! Nem szájba rág, nem sulykol. De annyira kellett egy ilyen rövid kis tanító és elgondolkodtató jelleg a végére, mint egy falat kenyér.

Említettem, hogy szinte végig 1000 fokon ég a film. Ez talán egy picit fárasztó is, mert szinte nincs egy perc, ahol megpihenhetnénk. Főleg a szemünk, mert a képi világ nagyon nagy része szinte teljesen Legóból van felépítve. Helyenként picit ugyan fárasztó nézni (legalábbis nekem az volt), de abszolút respektálandó. Egyébként hangulatilag sokszor volt az az érzésem egy egy geg-et elnézve, mintha a Seth McFarlene is besegített volna. Helyenként talán picit már túl bugyután fárasztó is volt. Mindazonáltal ugyanúgy jelen van a társadalomkritika is. A "hol a nadrágom?" poénon konkrétan én is dőltem. Én mondjuk nem azért, amiért a Lego figurák, hanem mert eszembe jutottak a hasonló Talk Show-k. A legszebb, hogy addig építgetnek Lord-ék, hogy amikor már azt hiszed, hogy valami hülyeségre, vagy ócska poénra akarnak kilyukadni, vagy nem érted miért kellett az bele, valahogy mindent sikerült összelegózni, hogy legyen értelme.

Összegzés: Kicsit félő volt, hogy ha elcseszik a filmet, sérülhetnek gyerekkori élmények vagy túlságosan csúnyán Lego reklámfilm jellege lesz. Végül egyik sem következett be. De, hogy eget rengetően feledhetetlen film, parádésan jó a humora, hogy a képi világa abszolút zseni, a karakterek szerethetők és az egész film egyenletesen pazar, az tuti. Az év egyik igazi meglepetése nekem már megvan.

Értékelés: 8,5/10