Facérok

Singles

1992

A 90-es évek tobzódott a romantikus filmekben. A nagy kedvenceim ebből az évtizedből származnak. Pl. Linklater: Mielőtt felkel a napja, a Nyakunkon az élet és a Facérok. Mivel Cameron Crowe az egyik legrokonszenvesebb, normális rendező, aki még ráadásul a rock zenét is bírja, és mivel az elmúlt hónapokban sorra hallgatom a Grunge zenekarokat, ezért adott volt, hogy írok a Facérokról a havi Klasszikus Film rovatban.

Jelentsen akármit

A 90-es évek elején rendesen betett a kissé magába forduló, őszinte és fájdalmas(an szép) Grunge zene mindenféle hajmetálnak és a régi thrash zenekarok is elkezdtek tompulni (Metallica, Megadeth, Annihilator, sőt még a megérinthetetlen Slayer is írt lassú dalokat). Tulajdonképpen ahogy egy zenei kritikus írta a műfajról: "Jelentsen bármit ez a marketingfogás: Ha a négy legnagyobb Grunge zenekart vesszük alapul (Alice in Chains, Nirvana, Soundgarden, Pearl Jam), és egyet kiemelünk közülük, majd illetjük a "Grunge zenekar" jelzőjével, akkor a másik három biztosan nem az. " Ezt a kis zenei különórát azért emeltem ki, mert C.C. Majdnem híres-e nem az első filmje volt, ami a rockzene körül legyeskedett. Az 1992-es Facérok a Seattle-i (innen eredt a zenei műfaj) Grunge stílus körül bonyolódik. Noha, alapvetően inkább környezetben, stílusban, és zeneileg tartozik a filmhez, semmint pl. történetként, mindenképpen fontos volt kicsit beszélni róla.

A történet hat, az életbe éppen belépő huszonévesről és az ő problémáikról szól. Van itt megfelelési kényszer, elbaltázott döntés, szerelem utáni vágyakozás, zenész karrier. Mind a hat szereplőnk valamilyen kapcsolatban van egymással. Mások a problémáik, de sok a közös bennük: Az álmaik, a zenei érdeklődésük és vágynak egy kapcsolatra. Nem fogom szépíteni, ez a film nem reformál meg semmit, és nem beszél égbekiáltóan fontos dolgokról. Olykor még innen-onnan arcátlanul lop is át elemeket (Annie Hall féle kiszólások a nézőhöz). Az igazi erénye abban rejlik, hogy kendőzetlenül őszinte és az, hogy Cameron Crowe baromira beletalált a korba. Ahogy nézi az ember, megmosolyogtatók a döntések, az érzések. A tipikusan "ezt már én is éreztem" vagy a "ezen már én is túl vagyok" dolgok. Hiába vagyunk sokan és különbözünk, ezek a dolgok az emberek többségének életében bekövetkeznek bizonyos korszakukban. Ez törvényszerű. Ez az, amitől a Facérok több, mint egy romkom.

Emellett végtelenül laza, nem akar papolni és teljesen természetesek a dialógusok is. Az egyetlen baj vele, hogy nos' ...döcög és lassú. Igaz, alig 90 perc, de néhol nagyon leül. A színészek egyébként remekül hozzák a naiv, "enyém az egész világ", "legnagyobb sztár leszek" kamaszkorból kilépő attitűdöt, legyen az Bridget Fonda, Matt Dillon vagy Campbell Scott. Ha már egy egész bekezdést a Grunge-nak szenteltem, akkor azért illik megemlékezni a zenékről is. A dalokat olyan nagyszerű zenekarok szolgáltatják, mint a Chris Cornell vezette Soundgarden (itt van önálló és banda dal is), az Alice in Chains (ők két dallal is fellépnek a filmben), a Pearl Jam, Mother Love Bone és a Mudhoney.

Összegzés: Elmondható, hogy egy igen jókor elkészített, a 90-es évek elejei kialakuló/dübörgő zenei közegbe sikerült egy igazán jó történetet integrálni, ami örök érvényű tanulságokat és gondolatokat fogalmaz meg. Mert hiába változnak a dolgok, a fiatalok megpróbáltatásai továbbra is állandóak, ahogy a párkapcsolati nehézségek is. Többet nem akarok róla beszélni, mert felesleges. Ezt a filmet nem érteni, hanem érezni kell. Tiszteletre méltó és ritka film!

Értékelés: 8/10