Roger nyúl a pácban

Who Framed Roger Rabbit?

1988

Mivel éppen idén negyed évszázados ez a film klasszikus, mi más is lehetne a klasszikus film rovatunk alanya, mint Roger nyúl. No meg a vígjáték eddig sem képezte a rovat tárgyát, tehát van mit pótolni.

Csodagyerek

Robert Zemeckist mindig is egy igen tehetséges, ám de nem kiemelkedő rendezőnek tartottam. Ezek után tuti, hogy sokan hülyének néznek, hiszen, „hogy lehet, azt mondani Forest Gump, Marty McFly és Roger nyúl megalkotójára, hogy nem kiemelkedő?” Úgy, hogy az, aki kiemelkedően tehetséges, az nem x évig az. Spielberg után/mellett Zemeckis volt halivúd új csodagyereke. Mindenki tőle várta a csodát, az új lehengerlő filmeket, és a magas minőséget. Ezt egy ideig jól is szállította direktorunk, hiszen a fenti 3 film nem hétköznapi klasszikusok. Azonban Gump óta nem sikerül történelmet írni és az már 2 évtized. Jó filmecske volt a modern Robinson Crusoe-ja (Számkivetett) az animációs filmes korszaka egyáltalán nem jött be (Polar Express, Beowulf, Karácsonyi ének) és a tavalyi Kényszerleszállás sem mozgatott meg hegyeket. Tény: Ha csak a fenti 3 filmet rendezte volna, Zemeckisnek akkor is örökké hálásak lehetnénk, de sajnálatos, hogy a tőle várt csodát közben Nolanek, JJ.Abrahmsek, James Cameronok szállítják. Na de borzasztóan elkanyarodtunk a témától. Jöjjön hát Roger nyúl!

Firkák

Aki még nem látta ezt a remekművet, annak álljon itt egy rövid ismertető: A 40-es évek válság sújtotta Amerikájában járunk, ahol Eddie Valiant már nem híres és a rosszfiúkból félelmet kiváltó detektív többé. Pusztán egy ígérgető, részeges, elhízott, Columbo utánzat, aki személyes okokból gyűlöli a firkákat. Márpedig a firkák (fiktív mesehősök: Dodó kacsa, Dumbo, Donald, stb…) olyan szerves részei a társadalomnak, mint az emberek. Sőt némelyikük mogyoróért dolgozik is nekünk.  Valiant azonban kap egy lehetőséget: Nyomozni kell Jessica Rabbit után, aki a kor firka Marilyn Monroe-ja. A férfi lefotózza őt és Marvin Acmet, a firka negyed tulajdonosát félreérthetetlen helyzetben. Mikor Marvin életét veszti, a gyanú a féltékeny férjre, a közkedvelt nevettetőre, Roger nyúlra terelődik. Eddie elkapja Rogert, de kételkedik a nyúl bűnösségében, ezért együtt nyomozzák ki, mi zajlik a rejtély hátterében.  Amennyire egyszerűnek és bugyutának tűnik ez a történet, annyira nem az. Csavaros, poénos, és kifejezetten jól kidolgozott élőszereplős-animált film kombóval állunk szemben. Zemeckisék legnagyobb érdeme, hogy annyira bravúrosan dolgozták ki technikailag a szereplőket, hogy a rajzfilm figurák nem papírmasék a filmben, hanem valódi, élő, lélegző szereplők. Még, így 25 év után is, BluRayben is alig láthatók a csalások. Remek ötlet volt továbbá, a múltba, a nyomozás, a noirok korába tenni a történetet, hiszen, így sokkal több, sokkal hitelesebb a film. Régi módszerek, régi stílus. Az élőszereplőket Bob Hoskins, Chris Lloyd és Joanna Cassidy formálja meg, és mindegyikük kivételesen tetszetős karakter a vásznon.  Kifejezetten zavarba ejtő Lloyd játéka, aki elrettentően gonosz, és kifejezetten bárgyú egyszerre.  Emellett a szokásos tanulságokat és jellemfejlődéseket kapjuk meg, (ami akkor azért még nem volt annyira szokásos, mint ma) de, arra, hogy ezeket rajzfilmfiguráktól kapjuk meg élőszereplős filmben, talán még nem volt példa.

Összegzés: Bele lehetne menni olyan apró finomságokba, mint, hogy Betty Boop szomorú, mert megkopott a fénye a színes filmeknek hála, vagy lehetne napestig idézni a klasszikusukat „Jó a szerkód cerkóf” stb.. de úgyis látta mindenki, aki pedig nem, az vesse rá magát erre a klasszikus és szerethető filmes őskövületre, mert 25 év alatt sem járt el felette az idő, és még jó pár évtizedig nem is fog.

Értékelés: 8/10