Feledés
Oblivion
2013
https://www.facebook.com/filmertek
Joseph Kosinski tisztes iparos. Bár 2010-ben a Tron: Örökséggel a rajongók céltáblája lett, azt meg kell hagyni, hogy a blődi cselekmény ellenére is egy szerethető film lett. Idén pedig egy scifi akcióval támad a rendező úr, aminek előzeteseivel sok fantasztikum rajongó szívét megdobogtatta.
Jó páros
Tette ezt úgy, hogy a filmje gyakorlatilag végig nappal játszódik. Tom Cruise aka. Jack Harper az utolsó földi emberek egyikeként a vegetáló, lerohant és radioaktív szennyezett planétát őrzi és parancsot teljesít a távoli bolygóról, ahová az emberek zöme elköltözött. Ő felügyeli azokat az eszközöket, amelyek az új bolygó energia forrását táplálják. Ezen felül a bolygót drónok pásztázzák, a Földet lerohanó ellenség után kutatva (merthogy van belőlük). Haladjunk kívülről befelé. A környezet a díszletek, a CGI és legfőképp az operatőri munka elképesztő. Komoly munka van abban, hogy a képi világ legtöbbször úgy néz ki, mintha egy futurisztikus képeslapról ültették volna át. Sokat köszönhetnek az Oscar díjas Claudio Miranda (Pí élete) operatőrnek. Itt-ott nagyon látszik a CGi de a látvány és az akció ötöst érdemel. A zenét az M83-as elektronikus zenekar szolgáltatja. Kosinski hasonlót akart meglépni, mint 3 éve a Daft Punkkal a Tron esetén, és az az igazság, hogy ezúttal is beletenyerelt a tutiba. A banda zenéje feszültségteremtő, monumentális, olykor megnyugtató és folyamatosan arra késztet, hogy fedezzük fel a betétek finomságait. Tehát a körítésre nyugodtan el lehet mondani, hogy pazar. Na de érzitek már? Túl szép lenne. Tom Cruise karaktere felemásra sikeredett és azt kell mondjam, az elején sokkal jobban működött a szerepe. Kezdetben álmodozó, a letűnt kor nyomait kutató technikusként jobban "üzemelt", mint dögökre vadászó tipikus Tom Cruiseként.
A szellemi síkon működő Harper sokkal szerethetőbb, mint a harcos Harper. Ő már nem keresi a szépet, az eredendő jót, ő egyé vált azokkal, akik a bolygót tönkretették. A kezdeti Harper tudja, hogy hamarosan ő és társa (Andrea Riseborough) is elhagyják a bolygót, mégis kockáztat. Emlékeket visz haza, kockáztatva a fertőzés veszélyt. Ebben a karakterben és főleg a párosban van izgalom, még akkor is, ha a film ezekben a percekben indokolatlanul szentimentális és túlmagyarázó. Amikor feltűnik a színen Morgan Freeman és Olga Kurylenko (előbbi egy ellenállás vezetőjeként, utóbbi túlélőként.) kezd a film színvonala csökkenni. Ez betudható
annak, hogy abszolút nem kidolgozottak ezek a karakterek, sőt fájdalmasan egy dimenziósak, és betudható annak, hogy nem szeretne a film dolgokat megmagyarázni. A kibúvót Kosinskinek az jelenti, hogy egymás hegyére, hátára kezdte el halmozni az akció jeleneteket és a halivúdiságot. De ami a legrosszabb, hogy a végét nem sikerült egy igazi lezárás irányába terelni, sőt kifejezetten gyáva és giccses lezárást kaptunk.
Összegzés: Egy igazán jól induló filozofálgatós, látványos és posztapokaliptikus scifi film reménye is felcsillant, azonban a féltávnál elfogyott a szufla és átvette a szellem felett a hús az uralmat. Nem lesz egy következő 2001 Űrodüsszeia, Solaris vagy Hold, de egy eléggé fogyasztható film. Kár érte, több volt ebben az alkotásban.
Értékelés: 6,5/10
