A fekete ruhás nő

The Woman in Black
2012

A Warner Brothers bő 10évig magához láncolta Daniel Radcliffet a varázslóról szóló alkotás 8 részével. Ám a Potter sagának vége és jöhetett a kérdés: Vajon sikerül-e neki olyan szerepeket választani, ahol nem a szemüveges, villám heges, varázsló jut eszünkbe minden képkockán, ahol feltűnik.

Zsánerem a horror
A történet szerint Arthur Kipps (Daniel R.) egy fiatal ügyvéd, akit az Isten háta mögött kis falucskába küldenek, rendezni egy régi hagyaték ügyet. Arthur beköltözik az elhunyt házába, hogy ott végezze el a munkáját. Hamar kiderül, hogy valójában nem a legalkalmasabb hely dolgozni, de még az életben maradására sem, ugyanis a fekete ruhás nő kiszemelte magának és akit ő kiszemel, annak az életben maradási mutatója erősen konvergál a nulla felé. Megegyezhetünk abban, hogy aki gyakran néz ilyen fajta horror/thrillert, annak most eme sorok olvasata lapos pislogás mellett lehetséges csak, hiszen semmi olyan nincs benne, amit már ne láttunk volt más alkotásokban. Azért én mégis azt mondom, hogy egy kicsit még próbáljuk magunkat ébren tartani, mert a java csak most jön. Szóval ez a film baromi félelmetes. Ez tény. Az is tény, hogy mint zsánert nem szeretem a horrort különösebben. Egyrészt mert már mindent eldurrogtattak, vagy azért, mert egymást másolják az alkotók (remakekről nem is szólva) és hát 2012-ben már kiszámítható az egész. Itt viszont azon kaptam magam, hogy sokszor szorítom a karfát ijedtemben. Az alapkoncepció amúgy nem egy extra: Van egy 20-30perces tipikus horroros felvezetés. Megismerjük a helyszínt, megismerjük a főszereplőt és lelki világát, motivációit, és a környezetet ahol a következő egy órát nagyjából eltölti.Utána jött az amitől ez a film több mint más horror. Olyan iszonyat durva ijesztgetések mennek, hogy tényleg ember kell legyen a talpán, aki fapofával végigüli, aki meg ijedős, az vigyen váltás alsóneműt. Az az igazi ereje a filmnek, hogy amikor már más írók a történetben visszavonulót fújnak vagy csak elcsapják az ijedezést valami ócska poénnal, akkor itt még megfejelik egy olyan lépéssel, amire senki nem számít.Olyan kegyetlenül kínozza az író a főszereplőt, hogy néha már mi mondjuk, hogy "elég". Kemény no. Ami itt előny, az sajnos egyben hátrány is, mert mikor már 20. perce kóborol Arthur pl. a házban és sorozatosan jönnek az ijesztgetések már a 40. alkalom után tudjuk, hogy mikor halkul a zene, vagy feltűnik valami, akkor ott tuti ijedni fogunk. Beszürkül egyszerűen a para faktor. De ettől még tényleg parás, és lehet másnak máshogy jön ki majd. Én ezt éreztem.

Minden Roxfort
Húztam ameddig tudtam, de most már rá kell térnem a főhősre. Arthur és az őt alakító Radcliffe egyszerűen hát... mondjuk, hogy nem jó. Nem azzal van a baj, hogy ne lenne jó színész a gyerek(mert az), de ez a szerep neki hiteltelen. Egy 22éves emberrel akartak eljátszatni egy olyan szerepet, ahol apa és férj, menő ügyvéd és egy élet sava borsát megélt ember. Nem hisszük el neki. Nem hisszük el mikor lehajol a fiához, és azt sem mikor az apának szólítja. Egyszerűen nem. Az írók elkövettek mindent, hogy ne Harry Pottert lássuk a vásznon és voltaképp nem is láttuk. Viszont basszus a többi... bekezd egy vonatos jelenettel, vörös hajú gyerek rohangál körülötte egy kutya társaságában egy olyan erdőben amit akár a tiltott rengeteg is lehetne. Valakinek valami film beugrik? Hogy a képi világát már ne is emlegessem. Amúgy a képi világról csak annyit, hogy nekem nagyon tetszett, mert horror film lévén, vannak benne nagyon szép tájak, amik látványosan vannak bemutatva. Nagytotálból fényképezve. Ha a film végét nem cseszik el egy értelmetlen, inkompetens befejezéssel, akkor most azt mondhatnám, hogy az utóbbi évek legjobbját láthattuk a műfajában, így viszont sajnos ezen apró hibák miatt megmaradt azon a szinten amit a szakmában tucatfilmnek hívnak.

Összegzés: Egy tényleg (és tényleg) félelmetes film, sok jó megoldással, ugyanakkor a főszereplő és a kezdés/befejezés  elcsapja az egészet. Baráttal/barátnővel ajánlatos megnézni.

Értékelés: 6,5/10

Trailer: