Még utoljára felrázva, nem keverve (Spoilermentes 007 kritika)
2021. október 04. írta: thedirector

Még utoljára felrázva, nem keverve (Spoilermentes 007 kritika)

007 Nincs idő meghalni

No Time To Die

2021

Most, hogy bepötyögtem, hogy „2021”, olyan furán távoli érzésnek tűnik 2019, amikor még minden viszonylagosan rendben zajlott körülöttünk. Legalább is más módon temettük a mozit. Gyorsan átfutva az egész Spectre utáni időn:

001.jpg

2015-ben Sam Mendes filmjét a Spectre-t bemutatják. Nem lehet azt mondani rá, hogy óriási siker lett. A kritikusok zöme utálta, a nézők cserbenhagyták, Daniel Craig pedig közölte „finoman”, hogy inkább vágja fel az ereit, minthogy még egyszer eljátssza őfelésége titkos ügynökét. Nyilván kellett amúgy is egy kis pihenő, de nagy erőkkel kezdték keresni Sam Mendes utódját, Craiget pedig először lehetett úgy nyilatkozni, hogy finomított a mondandóján, majd a hírek szerint egy közel 75 milliós csekk meggyőzte róla, hogy Bond jobb zárást érdemel és Craig is (ez igaz egyébként). 2018 elején durrant a bomba, hogy Danny Boyle (Trainspotting, Gettómilliomos, 127 óra és még egy rakás klassz film rendezője) rendezi a Craig éra utolsó filmjét. Alig fél év telt el és közölte, hogy köszöni szépen inkább mégsem, mert szokásos kreatív ellentétek alakultak ki közte és a producerek között. Innen már tudni lehetett, hogy a 2019-es bemutató nem lesz tartható. Megjött a True Detective első évadának rendezője Cary Joji Fukunaga a film bemutató dátumát pedig 2020. április végére időzítették. Márciusban globálisan eldurrant a pandémia, ami egy hihetetlen bohózatos tologatásba csapott át. Először 2020 őszre, onnan 2021 tavaszára, majd nyarára, és végül így kötöttünk ki 1,5 év után szombaton a No Time To Die-on.

003.jpg

Az garantálható, hogy ez a film eléggé megosztó lesz. A Spectre és a Quantum csendje nagyjából egységesen kimondható rossz filmnek (én nekem az újranézés mind a kettőn javított valamicskét), amennyire a Casino Royale és a Skyfall jónak. Az ötödik rész nagyjából a két világ között helyezkedik el, és igazi best of. Ugyanúgy megtalálhatók benne a rohadt jó akciók, a csodás fényképezés, jó nők, vagány egysorosok, dráma és mellé még most grandiózus majdnem három órás játékidő is. Ahogy egy záráshoz illik, nem?

004.jpg

Nos nem. A 164 perc egyértelműen túlzás. Túl hosszú ez a film. Pedig maga a cselekmény rohadt egyszerű: Bond nyugdíjba vonult, van egy utódja, de Felix (Jeffrey Wright) megkéri, hogy segítsen egy ügyben, ahol az ügynök múltja és talán jövője is téttel bír. Nagyon jól kezd a film. Már maga az is kuriózum, hogy majdnem fél óra után jön az új Bond téma (amit Billi Eilish írt, méghozzá nagyon jó dal formájában), egy olyan akció után, ami után kb be lehet szarni annyira jó. Nem egy agyonvágott, rázkódós blöff, hanem igazi megrendezett akciójelenet. Nem semmi azért miket bevállalt Craig még 50 évesen is. Szépen épül a film íve, jön egy új karakter Paloma (Ana De Armas sajnos kevés időt kap, még is ő a legemlékezetesebb új karakter. Ha női Bondot akarnak mindenképp, őt támogatom!), működik a humora, a drámája és még kialakul egy jó kis buddy szál is Noomival (Naomi Harris, az új 007-es).

005.jpg

Aztán leül a film. Eltűnik a scriptdoktorként besegítő Phoebe Waller Bridge (Fleabag) humora. Érződik, hogy sodródunk a vég felé, pedig még van a filmből bő egy óra. Talán már meg kéne mutatni rendesen Rami Maleket és az ő aktuális Bond nemezisét, és szegény pali akárhogy próbálja menteni, nem akar összejönni az áttörés. Egy ennyire gyenge ellenlábasba ennyi fért. Már akciójelenet is régen volt, úgyhogy kapunk egy ütős erdős fogócskázást repülővel, terepjárókkal, meg ami kell. Eljön a vég, mert el kell jöjjön. Craig befejezi, meg kell kapja a méltó lezárást. Szerencsére itt megint magára kezd találni a film és azért oda lett téve a finálé, szó se róla. Dübörög Hans Zimmer zenéje, ő nyilván nem most fog elkezdeni rossz muzsikát gyártani, Fukunaga hozta a Chazzelle "Dream Team"-et. Linus Sandgren (La La Land) operatőri munkájába bele lehet szeretni. Tom Cross vágó (Whiplash) pedig megtesz mindent a feszültség érdekében. Daniel Craig meg. Én nekem nem kellett a Skyfall, hogy elfogadjam Bondként. Nálam az első pillanattól fogva Bond volt. Persze nem úgy, ahogy pl Sean Connery. Craig már az új világ szülötte. Neki máshogy kellett ezt eljátszania. Hiszem, hogy más nem tudta volna így.

Összegzés: Egyértelműen nem csalódás, ennél sokkal jobbat várhattunk volna, de többet nem biztos. Fukunagáék megtettek mindent, hogy az utolsó Craig Bond film tüzijáték legyen. Az lett. De, mint legtöbbször szájtátva nézzük. Majd becsukjuk, konstatáljuk, hogy „ez jó volt” és megyünk tovább a dolgunkra. Az élet nem áll meg, Craigre pedig most már más kalandok várnak. Good Bye, Sir!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr116708258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása